A felnőtté válás akadályai

Sokszor felmerül a kérdés, hogy valóban felnőtt-e az, aki nem képes felelősen kezelni a saját életét, és nem tudja a szükséges lépéseket megtenni. A szülő és gyermek közötti kapcsolat gyakran kulcsfontosságú lehet a probléma megoldásában.

Nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki nem nőtt fel, ha nem költözik el otthonról, de a mindennapi élethez szükséges kompetenciák fejlesztése, mint az időbeosztás, döntéshozatal, pénzügyi felelősségvállalás és a rossz szokások felismerése, mind-mind fontosak a felnőtté válásban. A személyes és társadalmi érdekek is azt diktálják, hogy az egyén fejlődjön ezekben a területeken.

Judit esete jól példázza ezt a folyamatot. Huszonkilenc évesen döntött úgy, hogy elköltözik a szüleitől, barátai segítségét és bátorítását is megkapva. Azonban a döntés meghozatala és a tényleges cselekvés között eltelt időben érvek és ellenérvek csatája zajlott le benne, amely végül az elhatározás feladásához vezetett. Egy barátnőjénél történt sírás közben derült ki, hogy a költözés gondolata mögött a félelem rejlik, miszerint elveszítheti anyja szeretetét és támogatását. A barátnője rámutatott, hogy ennek nincs valós alapja, de Judit mégsem tudta abbahagyni a sírást. Később felmerült benne a gondolat, hogy talán ő maga sem akar elszakadni az anyjától, ami gyermekkori emlékei felidézésével vált nyilvánvalóvá.

Végül Judit egy évnyi töprengés és önvizsgálat után döntött a költözés mellett, amelyet pszichológus segítségével hozott meg. A belső gyermekkel, gyermeki énünkkel és az önazonossággal kapcsolatos további részletek Orosz Katalin pszichológus cikkében olvashatók a HVG Extra Pszichológia magazin legújabb számában, amely az újságárusoknál kapható vagy megrendelhető.