Harold James: Mi hajtja a globális aranylázat?

Az arany árának közelmúltbeli megugrása a világrend változását, valamint egy olyan új korszak kezdetét jelzi, amelyet konfliktusok és bizonytalanság jellemez. A kormányok és a központi bankok régóta a monetáris stabilitás és a gazdasági biztonság potenciális forrásaként tekintenek erre a nemesfémre, és ez most is igaz.

Az arany visszatért a nemzetközi monetáris rendszerbe, több mint 50 évvel ezelőtt Richard Nixon amerikai elnök „bezárta az arany ablakot”, és a világ túllépett a nemesfémek iránti megszállottságából. Az új időszak, a fiat valuta korszaka azonban most kihívásokkal néz szembe, mint például a fiskális problémák és az új technológiák (blokkláncok/elosztott főkönyvek), amelyek hatására az arany ára történelmi csúcsra, az unciánkénti 2400 dollár feletti szintre nőtt.

Az aranybefektetés hívei szerint a sárga nemesfém továbbra is ideális invesztíciónak számít, mivel hosszú távon megőrzi értékét. Azonban az arany árának alakulása egy lázgörbét mutat, amelyben a kiugrások egy olyan időszakot jeleznek a világban, amikor biztos menedéket keresnek a befektetők.

Az arany iránti megnövekedett keresletet nagy részben a központi bankok hajtják. Kína, Oroszország, Törökország, valamint az Európai Unió egyes tagállamai, mint Csehország és Lengyelország, jelentős aranytartalékot halmoztak fel az elmúlt években.

Biztonsági aggodalmak állnak az új aranypolitika középpontjában. Csehország és Lengyelország aranytartalékának növelése a NATO-tagság mellett is azt jelzi, hogy további monetáris védelemre van szükség.

Lengyelországban az arany és a biztonság összekapcsolásának mély történelmi gyökerei vannak. Az I. világháború után újjáalakult Lengyelország új pénzneme a zloty, ami lengyelül aranyat jelent. A II. világháború kitörésekor Lengyelország aranykészletét Franciaországba menekítette, ami azt az üzenetet közvetítette, hogy Lengyelország a német megszállás ellenére is létezik.

Az arany stabilitási forrásként történő legjelentősebb felhasználásának az 1922-es szovjet kísérlet számít, amikor az állam cservonyeceket („vörös arany” érméket) bocsátott ki az infláció leküzdésére.

Amikor az 1870-es évek elején az aranystandard a monetáris rend alapjává vált, egy új nemzetközi politikai rendszert vezetett be. Az ezüst demonetizálásának (pénzjellege megszüntetésének) modern megfelelője lehet a dollár közelgő trónfosztása.

Az arany jelentette stabilitásra való törekvés tehát egyfajta válasz a változó világra. Egy új politikai rend van kialakulóban, ahol a BRICS-csoport és egyre több ország törekszik a dollár helyettesítésére egy szintetikus valuta formájában.

Amikor a politikai stabilitás visszatér, az arany ára csökkenni fog. Addig is az aranyba fektető kormányok és központi bankok fedezetet vásároltak maguknak egy bizonytalan világban.

www.project-syndicate.org

Harold James
A Princeton Egyetem történészprofesszora, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) történésze. Számos könyv szerzője, amelyek többek között a két világháború közötti Németország vagy az IMF történetével, az európai monetáris unióval, illetve a globalizáció kérdésével foglalkoznak.