Egyszer kényeztetnek, máskor erőszakolnak a hangok

Sosem lehetett azt mondani, hogy egyhangú lenne az Elefánt zenekar hangzásvilága, de ötödik, Semmi című nagylemezükön még inkább szétfeszítették a határokat, és egy életre bebizonyították: náluk nem léteznek konvenciók.

Az új albumon nincs két egyforma dal vagy üzenet, a zene és a szöveg szűrők nélkül árad a zenészekből, eklektikus eredményt hozva létre, amelyben mégis felfedezhető a rend. Szendrői Csaba, a zenekar énekese szerint az album inkább az egzisztenciális kérdésekkel és a halál vagy a semmi filozófiai aspektusaival foglalkozik. Az előző két albummal egy gondolati univerzumot alkotó banda most egy zavaros elme világába enged bepillantást.

Zeneileg az Elefánt a progresszív és alternatív elemeket vegyíti, de az új lemezen ezeket a hatásokat egy koszos hibridbe olvasztották, amely progresszív rockot, elektronikus zenét, alternatív rockot és kísérleti zenét ötvöz, klasszikus, népzenei és modern metálelemekkel kiegészülve. A banda szinte minden új zenei hatást kipróbált, mégis koherens maradt az eredmény.

Az album szövegei széles skálán mozognak, a bűntudattól az önutálaton és önkritikán át az egyszerű életigazságokig. Az alternatív szövegezés mellett a punk világának profán gondolatai is megjelennek, miközben a költészet egyszerű és gazdag rétegei is feltárulnak.

A lemez egyes részein a prozódia tördelése zavaró lehet, mivel nem mindenhol erősíti a zenét és a mondanivalót. A szövegérthetőség is problémát jelenthet a gazdag hangszerelés és a zajok, effektusok, torzítások miatt, amelyek néha háttérbe szorítják az éneket. Ennek ellenére nincs töltelékdal a lemezen, minden szám erős koncepcionális értékkel bír.

Az Elefánt Semmi című ötödik nagylemeze változatos, tartalmas és erőteljes alkotás, amelyet az alternatív zenei szcéna szerelmeseinek ajánlott, de a mainstream közönség is találhat rajta kedvenc dalokat. A banda jövője és a következő lépések iránya még kérdéses, de a Budapest Parkban június hetedikén bemutatkoznak.

8,4/10