Ezért tilos azt mondani a gyereknek, hogy lusta
Nagy kárt okozhatunk a gyerekeknek a címkézéssel, legyen szó akár pozitív, akár negatív jelzőkről. A tekintélyes személyek által ismételgetett címkék egy életre meghatározhatják a gyerekek önképét, ezért a viselkedésükkel kapcsolatos általános kifejezések használata előnyösebb.
A teljesítményt befolyásolhatják a másoktól és önmagunktól támasztott elvárások. A Pygmalion–effektus, amely az elvárások valóságalakító hatását jelöli, az irodalomban is megjelenik, például Ovidius Átváltozások című művében, vagy George Bernard Shaw Pygmalion című darabjában, amelyből az My Fair Lady című film is készült Audrey Hepburn és egy korábbi változatban Julie Andrews főszereplésével. A fogalom a viselkedéstudományban és a pedagógiában is helyet kapott, Robert Rosenthal és Leonore Jacobson pszichológusok 1968-ban leírt kísérletükben mutatták ki, hogy a tanárok pozitív elvárásai javították a gyerekek osztályzatait.
A szülők végzettsége, munkája, a tanulók neme, eredményei, motivációja és intelligenciája mind befolyásolhatják az előítéleteket. A címkézés és beskatulyázás, akár pozitív, akár negatív előjelű, rossz hatással lehet a gyerekekre és felnőttekre egyaránt, hiszen a világot kategóriák szerint értelmezzük, és könnyen használunk olyan jelzőket, mint a "narcisztikus pszichopata" vagy a "lusta", amelyek károsak lehetnek.
Önbeteljesítő jóslatok
A címkék pozitív és negatív tulajdonságokra is utalhatnak. A gyerekek esetében a tartós negatív értékelés, különösen ha tekintélyes személytől származik, hosszú távon befolyásolhatja az önképüket. Jonathan Secanella pszichológus szerint a gyerekek teljesítmény alapján történő értékelése, mint például "jó lett a dolgozatod, mert okos vagy", összekapcsolhatja a belső értékeket a teljesítménnyel, ami problémás lehet, ha a gyerek rosszabb jegyet kap, és emiatt kevesebbet érnek.
A címkézés helyett a folyamatot kell értékelni, nem az eredményt. Ha a környezetünk azt sugallja, hogy ügyetlenek vagyunk, akkor elhisszük ezt, és később nem próbálkozunk a sporttal. A gyerekeknél a felnőttek elvárásai önbeteljesítő jóslatokká válhatnak, amelyek meghatározzák a gyerek önképét és jövőbeli elvárásait.
A gyerekeknek általános dolgokat kell mondani, például, hogy különlegesnek tartjuk őket, és értékeljük a munkájukat. A megerősítésnek a cselekvéshez kell kapcsolódnia, hogy ne a személyiségükkel vagy értékeikkel asszociálódjon, hanem azzal, amit csinálnak.
