Épül a növények nagy életfája
A botanika tudományában jelentős előrelépést jelent az a nemzetközi kutatás, amely a zárvatermő növények genetikai életfáját hivatott felépíteni, és amelynek eredményeit a Nature folyóiratban publikálták.
A kutatás során 138 tudományos intézmény 279 kutatója dolgozott együtt, hogy létrehozzák a zárvatermő növények, vagyis a virágos növények genetikai térképét, amely a szárazföldi növényfajok 90 százalékát foglalja magában. A projekt célja, hogy segítse a rendszertan pontosítását, az új fajok meghatározását, a biológiai sokszínűség védelmét és új gyógyító hatóanyagok felfedezését.
A zárvatermők körülbelül 140 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön, és a kutatók régóta próbálják megérteni, hogyan váltak a bolygó uralkodó növényeivé. Az életfa kutatás nem csak a jelenleg élő növényfajokat vizsgálta, hanem a múltba is visszanyúlt, 163 herbárium őrzött mintái és 200 fosszília segítségével rekonstruálva a zárvatermők evolúciós történetét.
A Heidelbergi Egyetem a keresztesvirágúak elemzésével járult hozzá a kutatáshoz, amelynek során Marcus Koch professzor és csapata a heidelbergi herbáriumban található félmillió növényfaj preparált példányait is felhasználta. Koch kiemelte, hogy a szárított növényekből évszázadokkal később is kinyerhető a genetikai információt hordozó DNS, ami elengedhetetlen az evolúciós kutatásokhoz.
A genetikai sokszínűség megőrzésében fontos szerepet játszanak a magokat őrző genetikai bankok, ahol a magokat optimális körülmények között tárolják, és amelyek évszázadok múlva is kicsírázhatnak. A heidelbergi botanikusok munkája így beépült a globális életfába, amely jelenleg 9500 zárvatermő faj géntérképét tartalmazza, köztük 800 olyan fajét, amelyet először szekvenáltak. Az adatbázis 1,8 milliárd betűnyi genetikai kódot foglal magában, és tizenötször nagyobb, mint az ezt megelőző legnagyobb kutatásoké.
A kutatás végcélja, hogy létrehozzák a mind a 330 ezer ismert zárvatermő faj genetikai leírását egyesítő nagy életfát, amelyet az angol Royal Botanic Garden vezet.
