Magyarország uniós tagságának két évtizede

Két évtizeddel ezelőtt, 2004. május 1-jén csatlakozott Magyarország az Európai Unióhoz. Ebből az alkalomból jelent meg a "20 év az Európai Unióban - Magyarország uniós tagságának közpolitikai mérlege" című tanulmánykötet, amely a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont két főmunkatársának, Bíró-Nagy Andrásnak és Medve-Bálint Gergőnek a szerkesztésében készült. A kötet a magyar uniós tagság gazdasági és szociálpolitikai lehetőségeinek kihasználását elemzi.

Bíró-Nagy András szerint Magyarország uniós tagsága lehetőségeket és korlátokat is jelentett. A legfontosabb előny a több tízezer milliárd forintnyi uniós forrás volt, amely a GDP-nek éves átlagban a 3,5 százalékát tette ki. Ugyanakkor a tanulmánykötet szerint azok a vállalkozások, amelyek nem kaptak uniós támogatást, nagyobb mértékben növekedtek, mint azok, amelyek támogatást élveztek.

Medve-Bálint Gergő kiemelte, hogy a támogatások jelentős részét hosszútávú stratégia nélkül költöttük el, és a kohéziós politika forrásait főleg fizikai infrastruktúrára fordítottuk, miközben a humán tőkébe való befektetés hosszú távon jobban megtérülne.

Bíró-Nagy András szerint az agrárium volt az elmúlt húsz év egyik nagy nyertese, de a közvetlen jövedelemtámogatás helyett több vidékfejlesztési támogatással még jobban lehetett volna élni ezzel a lehetőséggel.

A szabad mozgás lehetősége szintén előnyként került megemlítésre, hiszen ez jelenti a külföldi tanulást, munkavállalást és az útlevél nélküli utazást is. A külföldön dolgozó magyarok hazautalásai a GDP-nek átlagosan két és fél százalékát teszik ki.

Medve-Bálint Gergő szerint a magyarországi munkaerő-kiáramlás az aktív népességhez viszonyítva alacsonyabb szintet ért el, mint más közép- és kelet-európai országokból, de sok magyar alacsonyabb kvalifikációt igénylő munkát vállalt külföldön, mint amire képesítése alapján lehetett volna.

Az Európai Unió gazdasági szerkezetváltást és az európai piacokba való betagozódást segítette elő, de ez a külföldi tőkétől függő piacgazdaságok kialakulásához vezetett. Az EU csatlakozási követelményrendszere és a gazdasági állam intézményeinek támogatása sikeres volt, de az EU nem számított arra, hogy a csatlakozás után a politika mennyire tudja befolyásolni ezeknek az intézményeknek a működését.

Bíró-Nagy András szerint az EU korlátozó szerepet is betölthet, de segítheti a rezsimépítési törekvéseket is. Az uniós források felhasználása és a jogállamisági eljárás bevezetése például olyan eszközök, amelyekkel az EU reagálhat a tagállamokban zajló folyamatokra.

Medve-Bálint Gergő szerint az uniós források decentralizált menedzselése segíthette volna a területi középszint megerősödését, de a központosított forráselosztás gyors pénzköltést eredményezett, ami nem feltétlenül szolgálta a területi egyenlőtlenségek csökkentését.

Bíró-Nagy András szerint a magyar társadalomnak csak nagyjából a fele tekinthető valóban européernek, ha a több Európa vagy a nemzetek Európája koncepcióját is figyelembe vesszük. Az uniós források és a gazdasági fejlődés lehetőségét mindenki előnynek tartja, de az EU gazdasági legitimációjának csökkenése jelentheti a legnagyobb veszélyt Magyarország uniós tagságának támogatottságára.

Medve-Bálint Gergő szerint a politikai elitnek nagy felelőssége van abban, hogy milyen üzenetek érik a magyar társadalmat az EU-val kapcsolatban. A tájékozottság és az uniós tagság támogatottsága összefügg: minél többet tud valaki az EU-ról, annál valószínűbb, hogy támogatja Magyarország uniós tagságát.

Bíró-Nagy András reményét fejezte ki, hogy a következő húsz évben Magyarország az EU tagja marad, és a humántőke fejlesztése nagyobb hangsúlyt kapjon. Medve-Bálint Gergő szerint pedig Magyarországnak képesnek kell lennie arra, hogy a piacgazdasági rendszer és a közpolitika olyan intézményi környezetet teremtsen, amelyben a felzárkózás és az egyenlőtlenségek csökkentése végbemehet.