A régi könyvek veszélyesek lehetnek

Ritkán tekintünk a könyvekre veszélyforrásként, de egy friss kutatás szerint bizonyos régi könyvek annyira veszélyes elemeket tartalmazhatnak, hogy alapos vizsgálat szükséges mielőtt azokat nyilvános könyvtárakba, könyvesboltokba vagy magánházak polcaira helyeznék.

A Winterthur Museum, Garden & Library és a Delaware Egyetem által végzett közös kutatási projekt, a Poisonous Book Project, az ilyen könyvek katalogizálásával foglalkozik. A kutatók szerint a probléma nem a könyvek tartalmával, hanem a borítók összetevőivel van, amelyek gyakran a szín alapján azonosíthatók. Egyes zöld borítású könyvek például már kivonták a forgalomból a francia nemzeti könyvtárban, és összesen 238 veszélyes könyvet sikerült eddig kiszűrniük.

A veszélyes zöld árnyalatok közül a Scheele-zöld, vagy arzénzöld, amelyet Carl Wilhelm Scheele német-svéd vegyész fedezett fel 1775-ben, rézből és arzénból állított elő élénk zöld pigmentet. Ez a pigment későbbi változatai, mint a smaragd és a párizsi zöld, tartósabbnak bizonyultak, és elterjedtek különböző termékekben, köztük könyvborítókban, ruházatban, gyertyákban és tapétákban. Azonban ezek a pigmentek mérgező és rákkeltő arzént bocsátottak ki, ami számos megbetegedést okozott, és feltételezések szerint Napóleon halálában is szerepet játszhattak.

A veszélyes színek közé tartozik a piros egyik árnyalata is, amelynek forrása a higany-szulfid volt, ami több évezreden át használatos volt és súlyos tüneteket okozhatott. A sárga szín esetében az ólom-kromát volt a probléma, amely a festők, köztük Vincent van Gogh kedvence volt, és a viktoriánus korszakban lehetővé tette a különböző színű borítók készítését. Bár az ólom és a króm mérgező, a sárga könyvek kevésbé aggasztóak, mivel az ólom-kromát nem oldódik fel az évek során. Az alkalmi expozíció a zöld pigmentben lévő vegyületnek irritálhatja a szemet, az orrot és a torkot, de ha valaki nem "falja" szó szerint a könyveket, akkor nem kell félnie.

Egy másik szempontból nézve, a könyvek tartalma is lehet veszélyes, mint például a Biblia esetében, amelyet Brian Cox színész a valaha készült egyik legrosszabb könyvnek nevezett egy podcastben. Cox szerint a Biblia propagandaként szolgál, és a társadalomnak jobban el kéne mozdulnia a matriarchátus felé, de a Biblia történetei, amelyek kisebb szerepet rendelnek a nőknek, ezt megakadályozzák. A színész szerint az embereknek az igazságot kell hallaniuk, nem pedig hazugságokkal etetni őket, mint amilyen Ádám és Éva története. Cox úgy véli, hogy a vallás és az olyan iratok, mint a Biblia, csak kontrollt gyakorolnak a hívők felett és visszafogják az embereket a változástól.