Háborús eszkaláció, egyelőre szóban

Emmanuel Macron francia államfő kijelentései, melyek szerint Franciaország kész csapatokat küldeni Ukrajnába, komoly nemzetközi visszhangot váltottak ki, és aggodalmakat keltettek a NATO-n belül. Macron szavai felvetik a kérdést, hogy vajon a NATO közvetlenül is részt vehet-e a konfliktusban, és milyen következményekkel járna ez a szövetség és a nemzetközi biztonság szempontjából.

Emmanuel Macron 2017-es megválasztása óta többször is kénytelen volt visszakozni kijelentései miatt, amelyek gyakran okoztak diplomáciai feszültséget. A francia elnök legutóbbi, Ukrajnával kapcsolatos megnyilatkozásai ismét felkavarták a politikai állóvizet, különösen azért, mert a NATO 5. cikkének értelmezését is érintik. Macron kijelentései elmoshatják a NATO-tagállamok és a nem tag Ukrajna közötti határvonalat, ami stratégiai zavart okozhat a jelenlegi háborús helyzetben.

A francia elnök szavai vegyes fogadtatásra találtak a szövetségesek körében. Néhány ország, mint például a balti államok, Lengyelország és Csehország, üdvözölte a keményebb álláspontot, míg mások, köztük Németország és Spanyolország, kifejezetten rosszallásukat fejezték ki. Az olasz külügyminiszter, Antonio Tajani, a harmadik világháború kockázatát említette. Az Egyesült Államok kijelentette, hogy Macron a saját nevében beszél, és nem tervez amerikai katonákat küldeni Ukrajnába, de nem akadályozza Franciaországot, ha az úgy dönt, hogy katonai segítséget nyújt.

Macron hirtelen radikalizálódásának oka részben az Ukrajnában kialakult harctéri helyzet romlása lehet. A francia elnök állítólag három belső jelentést is olvasott, amelyek nem adtak okot optimizmusra. Az amerikai hírszerzés viszont márciusban közzétett elemzésében azt állította, hogy Oroszország nem szándékozik közvetlen katonai konfliktusba keveredni az USA-val és a NATO-val.

Az amerikai adminisztráció az elmúlt időszakban több esetben is visszafogottabb álláspontot képviselt, mint az európai szövetségesek. Az Egyesült Államok óvatosságra intett a repülési tilalmi zóna létrehozásával kapcsolatban, és nem szakította meg a közvetlen kommunikációs vonalat a Kremllel. Az amerikaiak továbbá nem szállítottak nagy hatótávolságú támadó rakétákat Ukrajnának, ellentétben más szövetségesekkel.

Az amerikai adminisztráció egyre inkább azt szorgalmazza, hogy a NATO vegye át Ukrajna nyugati támogatásának irányítását, részben azért, hogy biztosítsa a folytonosságot, részben pedig azért, hogy Európa nagyobb szerepet vállaljon saját biztonságának kérdéseiben. Ez összhangban van azzal a céllal, amelyet Franciaország már régóta szeretne elérni: a stratégiai autonómia megvalósítása.

Az orosz agresszióra válaszul Putyin elnök bejelentette, hogy nukleáris csapásmérő erőit magasabb készültségi állapotba helyezte, és fenyegetőzött a nukleáris kártya bevetésével, ha Oroszország számára elfogadhatatlan helyzetbe kerülne. Macron és Putyin közötti szócsata is erre a kérdésre terelődött, ami rávilágít arra, hogy a nukleáris elrettentés kérdése egyre inkább előtérbe kerül.

EZ ITT AZ ON THE OTHER HAND, A PORTFOLIO VÉLEMÉNY ROVATA. Az írás a szerző saját szakmai véleményét tartalmazza, és nem feltétlenül tükrözi a Foreign Policy Research Institute, valamint a Portfolio szerkesztőségének álláspontját.

A geopolitikai helyzet tovább bonyolódhat Donald Trump esetleges visszatérésével az amerikai elnöki hivatalba. Trump győzelme esetén Európa vezetőinek komoly döntéseket kellene meghozniuk, és az európai egység próbatétel elé nézne. Trump már formálódó tervei között szerepel, hogy rákényszerítené Ukrajnát a békekötésre Oroszországgal, és a Krím valamint a Donbasz egyes részeinek átengedésére. A NATO-val kapcsolatos szándékai kevésbé világosak, de célul tűzte ki, hogy csökkentse Amerika részvételét a szövetségben. Európa sorsa egy második Trump-elnökség idején nagyban függene attól, hogy képes lenne-e megőrizni egységét.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki a múlt hónapban meglátogatta Trumpot, szorgalmazza egyfajta békeszerződés megkötését Ukrajnával, és a júniusi európai parlamenti választásokon várhatóan bekövetkező térnyerés után nagyobb támogatása lehet a blokkban. Európa vezetőinek tehát fel kell készülniük arra, hogy a transzatlanti kapcsolatok és az európai egység próbatétel elé kerülhetnek.