Egy orosz írónő monumentális műve

Az orosz történelem viharos eseményei között született meg Marija Sztyepanova Emlékeim emlékére című műve, amely bár olvasóit alaposan megdolgoztatja, cserébe gazdag betekintést nyújt az orosz lélek rejtelmeibe és a történelem szövevényes szálai közé.

Marija Sztyepanova, az 1972-ben született írónő, az elmúlt években számos elismerést gyűjtött be, többek között a Lipcsei Könyvdíjat és az orosz Nagy Könyv díjat is elnyerte, valamint bekerült a Nemzetközi Booker-díj rövidlistájára. Magyarországon még kevésbé ismert, de művei között olyan neves kortársak sorakoznak, mint Viktor Pelevin és Vlagyimir Szorokin.

Az Emlékeim emlékére egy összetett alkotás, amelynek középpontjában egy idős rokon halála áll, akinek naplóit és tárgyait örökli meg az írónő. A naplókban a mindennapi teendőkön kívül más nem szerepel, ami különös stílust kölcsönöz a műnek. Sztyepanova a családja múltját kutatva ráébred, hogy bár országukat megviselték a háborúk és diktatúrák, családjuk mintha érintetlen maradt volna ezek által.

A könyv tudományos munkaként is értelmezhető, hiszen az írónő alapos kutatást végzett, és a mű több tudományterületet is érint, mint például a történelmet, pszichológiát, filozófiát és a költészetet. Az esszéket és dokumentumokat ötvöző stílus W. G. Sebald és Susan Sontag munkásságára is utal. Az első 150 oldal a történelem és az emlékezet megismerhetőségének kérdéseit boncolgatja, miközben az olvasó számára világossá válik, hogy a múlt teljes megértése talán lehetetlen.

A kötet szépirodalmi értéke is jelentős, hiszen a záró részekben a családi történetek apró morzsái egy nagyobb képet alkotnak, bemutatva az orosz értelmiség életét az elmúlt évszázadban. A dédszülők, nagyszülők és szülők élettörténetei kibontakoznak, és bár a családi krónikában nem szerepelnek drámai események, mint az erőszakos halál vagy száműzetés, a történetek mégis magukkal ragadják az olvasót.

Marija Sztyepanova: Emlékeim emlékére
Fordította: Gábor Sámuel
Park Könyvkiadó, 2024, 5999 Ft