Már nemcsak háborús filmeket lehet a nagyképernyős tévén nézni az ágyból, hanem valódi összecsapásoknak, igazi tragédiáknak lehetünk szemtanúi a helyszíni tudósítások által. Ha épp nincs ott hivatásos fotós, akkor is akad valaki, aki a telefonjával fölveszi a szörnyűségeket, és utána megosztja a közösségi oldalakon, amit aztán tovább terjeszt a prédájára leső tömegkommunikáció. 

Legutóbb az izraeli hadsereg azzal gyanúsított meg riportereket, hogy tudtak a Hamász tervezett támadásáról, különben nem lehettek volna ott a frontvonalban, amikor az iszlamisták lerohanták a határ túloldalán lévő békés lakosságot, a kibucok jobbára külföldi dolgozóit vagy a mit sem sejtő fesztiválozó fiatalokat. Az HonestReporting nevű oldal szerint ez etikai kérdéseket is felvet. Az izraeli miniszterelnöki hivatal pedig közleményben tudatta, hogy a terrortámadásról tudósító újságírókat bűnsegédnek tartja az elkövetett emberiségellenes bűntettekben. 

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban nyílt tárlat 20 különböző országbeli művész 150 fotójából és videóinstallációjából áll. A kiállítás a határok kijelölésének megvizsgálásával történelmi, kulturális és a médiával összefüggő vonatkoztatási rendszereket tár fel: a témát a fényképek segítségével tanulmányozza, különös tekintettel a fotók közlésének módjára és terjesztésre, valamint a mögöttes mechanizmusokra. Nagy hangsúlyt kap a fényképeknek a hírcsatornákon és a közösségi médiában történő felhasználása.

A tárlatra látogatók egyebek mellett arra kaphatnak választ, hogy milyen típusú képeket generálnak bizonyos üzenetek közlése céljából, valamint hogy milyen folytonosságok és közös vonások érvényesülnek a társadalomban a képek értelmezésével kapcsolatban. A bemutatott példák bizonyítják, hogy a fotográfia eszközét milyen mértékben használják fel politikai és kollektív nyilatkozatok létrehozására és támogatására.

Ha összehasonlítunk egy 1900-as években készült Európa-térképet egy maival, nehéz olyan határvonalakat találni, amelyek nem változtak meg az elmúlt 120 évben. Magyarország egyike azon országoknak, amelyek határvonalai a legradikálisabban alakultak át. Az ország története összefonódik Szlovákiáéval, Ausztriáéval, Szlovéniáéval, Horvátországéval, Szerbiáéval, Romániáéval és nem utolsósorban Ukrajnáéval. 

Oroszország Ukrajna elleni inváziójáig a területszerzést célzó agressziók csupán történelmi jelenségnek tűntek. A szuverén nemzetállamok világában a határok az állandósult helyzetet szimbolizálják. Olyan rögzített demarkációs vonalaknak tűnnek, amelyek kijelölik a fennhatóságok, a területek és a társadalmi rendszerek határait. A huszonegyedik század háborúi eddig az eszmékről és a befolyási övezetekről szóltak: bár a kábítószer elleni küzdelem és a terrorizmus elleni harc esetenként kormányok bukásához is vezetett, de nem a földszerzésről szólt. A Krím-félsziget 2014-es lerohanása és elfoglalása, valamint a 2022. február 24-i invázió újból felhívta az európai polgárok figyelmét arra, hogy a határok erőszakos megváltoztatása ma is politikai cél lehet.

Ez a kiállítás még az ukrajnai háborút helyezi előtérbe. Képanyaga június 2. és augusztus 20. között a legnagyobb ausztriai fotóbiennálé, a bécsi Foto Wien részeként volt látható. De egyetemes kérdéseket feszeget: Valódiak-e a fényképek? Referenciaként hivatkozhatunk-e rájuk? Csak retusáltak vagy teljesen manipuláltak-e? Ki a felelős mindezért, és ki próbálkozik ezzel bizonyos érdekek érvényesítése érdekében?

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy sok fotóriporter az életét teszi kockára, sőt, egyre inkább úgy kell fogalmazni, hogy az életét áldozza fel a háborús övezetekben. Izrael és a Hamász összecsapásaiban eddig 41 sajtós vesztette életét, ebből 36-an a Gázai övezetre mért izraeli légicsapásokban és csak 7-en a Hamász október 7-i támadásában - mutat rá a Reporters Without Borders. Ebben a háborúban halt meg a legtöbb haditudósító azóta, hogy 1992-ben elkezdték regisztrálni a világszerte ilyen körülmények között életüket vesztő kollégáinkat. Tel-Aviv pedig nyíltan megüzente a gázai civileknek és az ott tevékenykedő újságíróknak, hogy meneküljenek, ha kedves az életük.

Fotó: Wolfy