Irán elnökválasztás: a második forduló előtt
Véget ért az iráni elnökválasztás első fordulója, ahol a reformpárti jelölt, Maszúd Pezeskian kapta a legtöbb szavazatot, de nem sikerült elérnie az abszolút többséget, így július 5-én második fordulóra kerül sor. A választásokon alacsony részvételi arányt regisztráltak, ami a lakosság körében uralkodó rendszerellenes hangulatot tükrözheti.
Az iráni elnökválasztás első fordulóját június 28-án tartották, ahol hat jelölt indult, akiket az Őrök Tanácsa engedélyezett előzetesen. A választások előtt sokan úgy vélték, hogy a részvételi arány lesz a legjobb indikátora a rendszerrel kapcsolatos közvéleménynek. A hivatalos adatok szerint a részvételi arány nem érte el a 40 százalékot, a közösségi médiában megjelent videók alapján azonban a tényleges részvétel akár 10 százalék körül is mozoghatott.
A választások első körében egyik jelölt sem szerzett döntő arányú szavazatot, így a második fordulóban a reformpárti Pezeskian és az ultrakonzervatív Szaíd Dzsalili méretteti meg magát. Pezeskian meglepetésre nyerte az első fordulót közel 10 és fél millió szavazattal, míg Dzsalili 9 és fél millió voksot gyűjtött.
A diaszpórában élő irániakat is érintette a választás, ahol a részvétel bojkottjára szólítottak fel, ami feszült helyzeteket eredményezett például Londonban. A részvételi arány rekordalacsony volt, a 61,5 millió választásra jogosultból alig 24 millióan szavaztak, ami a 1979-es iszlám forradalom óta a legalacsonyabb érték.
A gazdasági helyzet nem túl kedvező Iránban, a munkanélküliség, különösen a fiatalok körében növekszik, az infláció 30 százalék felett van, és a nemzetközi szankciók is hozzájárulnak a gyenge nemzetgazdasági teljesítményhez és az ország politikai-társadalmi elszigeteltségéhez. A kormány kemény kézzel lép fel az elégedetlenkedőkkel szemben, és a politikai vezetés korrupciós ügyei is állandó problémát jelentenek.
A második forduló előzetes várakozásai kiélezett küzdelmet ígérnek, ahol a reformpártiak és az ultrakonzervatívok mérik össze erejüket. A bojkottálók jelentős politikai tömeget képviselnek, és kérdéses, hogy a változásokat sürgető csoportok miért nem mentek el szavazni Pezeskianra, aki a külső szemlélő számára olyan üzeneteket fogalmazott meg, amelyek tükrözhetik a távolmaradók vágyait.
Pezeskian korábbi politikai tevékenysége és kampányában megfogalmazott kijelentései ellenére is kérdéseket vetnek fel. Például 2010-ben támogatott egy olyan törvényjavaslatot, amely a hidzsábot nem viselő nők megszégyenítését támogatta, és korábban nem kifejezetten nyugatbarát politikát folytatott.
A második fordulóban Pezeskian és Dzsalili közötti küzdelem dönti el, hogy milyen irányt vesz Irán politikája a jövőben. A reformpártiakon túl az inaktívak megszólításához erőteljes üzeneteket kell mondani, és amennyiben ez sikerül, akkor van esély a mérsékeltebb irányvonalra, bár csak annyit, amennyit a vallási vezetők megengednek.
