Kilenc nap a Gyorskocsi utcában: Egy tüntető börtönnaplója

Egy katás tüntetésen előállított nő, aki nem tartotta jogosnak a rá kiszabott pénzbírságot, elzárásra került a Gyorskocsi utcai büntetés-végrehajtási intézetben. Kilenc napot töltött ott, és naplójában részletesen beszámol arról, hogy milyen körülmények között élnek a fogvatartottak, és hogyan bánik velük a rendszer.

Két évvel ezelőtt egy katás tüntetésen a rendőrök előállították, majd pénzbírságot szabtak ki rá közlekedési szabály megsértése miatt. A bírságot nem fizette be, mert úgy érezte, hogy csak a gyülekezési és véleménynyilvánítási jogával élt. A TASZ jogsegélyének köszönhetően több jogorvoslati lehetőséggel is élt, az ügy jelenleg az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt van. A bíróságon az eredeti 76 ezer forintos pénzbírságot 49 ezer forintra csökkentették. A behívó levél szerint napi ötezer forintot lehetett kiváltani a büntetésből elzárással, így kilenc napot kellett a Gyorskocsi utcában töltenie.

Az első nap a Nagy Ignác utcai Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetnél jelentkezett, ahol először nem engedték be, mert nem vitte magával a behívó levelet. Miután hazament érte, újra megjelent, és várakozás után beengedték. A behívó levél szerint összepakolt táskájával érkezett, amelyben mindent vitt, amit hivatalosan vinni lehetett. A felügyelők fenyegető hangnemben beszéltek vele, és egy előállító helyiségbe zárták, ahol sem vízcsap, sem mosdó nem volt. Az orvosi vizsgálat során megalázó körülmények között kellett teljesen levetkőznie. A leltározás során a táskájából a cuccait egy nagy fekete szemeteszsákba tették, és csak a megengedett tárgyakat vihette magával.

A Gyorskocsi utcába szállítás során bilincsben vitték át, és a zárkában egyedül kellett töltenie az éjszakát. Az első nap nem kapott enni, csak másnap este egy hideg csomagot, amiben fél kiló kenyér, méz, lekvár és májkrém volt.

Az első teljes napján a napirendet nem ismerték fel, és az őrök szigorúan bántak vele. Az ágyát nem volt jól megcsinálva, és az asztalán könyvek voltak. Az ügyvédjével való találkozó után órákat kellett várnia egy kis fülkében. Az ebédet nem tudta megenni evőeszközök hiányában. A házirendből megtudta, hogy hogyan kell jelenteni az ellenőrzéskor a felügyelőknek.

A harmadik naptól kezdve a helyzet kicsit javult, és megtanulta a menetrendet. A WC-t megcsinálták, de a csapot nem. A fűtést csak a kiszabadulása előtt egy nappal javították meg. Az étkezés a zárkákban történt, és a levesek finomak voltak. Csütörtökön szerezhette meg az első kanalát, és csak ekkor kapott evőeszközt. A fürdő egy átlagos uszoda fürdőjéhez hasonlított, és csak a harmadik nap fürödhetett.

A Befogadási és Fogvatartási Bizottság után sétálni vittek az udvarra. A séta volt az egyetlen lehetőség a szocializálódásra, és a fogvatartottak közötti beszélgetések a tárgyalásokról, a családról és a kinti életről szóltak. A terhes nőkkel való találkozások különösen megdöbbentőek voltak.

A nevelőtől megtudta, hogy a kapcsolattartóval való beszélgetéshez és a kimaradáshoz kérelmeket kell beadni. A boltban fogkrémet vásárolhatott, és a nevelő segítőkész volt. A kiszabadulás napján reggel ébresztették, és a csurmában kellett várakoznia, mielőtt kiengedték az utcára. A büntetés-végrehajtásban dolgozók kevesen és leterheltek voltak, de a felügyelők hatalmi helyzetükkel nem éltek vissza.