A kaliforniai tini, aki 11 napig nem aludt a tudomány nevében

„Az alváshiánytól olyan érzésem volt, mintha korai Alzheimerem lenne” – idézte fel Randy Gardner, aki 17 éves korában 11 napig nem aludt, hogy megnyerjen egy tudományos versenyt San Diegóban.

1963 decemberében Randy Gardner és Bruce McAllister, a San Diegó-i tinédzserek, úgy döntöttek, hogy megdöntik az ébren maradás világrekordját, amely akkor 260 órán állt. A rekordkísérlettel a városi tudományos vetélkedőn akartak győzni. A kísérleti alany és megfigyelő szerepét pénzfeldobással döntötték el, Gardner lett az alany, McAllister pedig a megfigyelő. A kísérlet során hideg zuhanyokat, hangos zenét és kólát használtak, hogy Gardner ébren maradjon.

A projekt hamarosan médiaszenzációvá vált, és Gardner a kísérlet alatt kosarazott és flipperben is legyőzte dr. William C. Dementet, a Stanford Egyetem professzorát. A kísérlet során Gardner ingerlékenyebb lett, és a haditengerészet kórházában is megfigyelték az agyát. Végül 264 órán át ébren maradva megdöntötte a világrekordot, majd 14 órát aludt.

A kísérlet során Gardner mentális állapotát is figyelték, aki szerint fizikailag nem volt megterhelő, de mentálisan igen. Dr. Dement szerint az alvásmegvonás Gardner analitikus és motorikus képességeire is hatással volt, míg dr. John Ross hallucinációkról, téveszmékről és koncentrációs zavarról számolt be.

Gardner rekordja nem tartott sokáig, mivel két héttel később Jim Thomas 266 és fél órán át maradt ébren. A kísérlet azonban hozzájárult a mikroalvás jelenségének megértéséhez. Az utolsó hivatalos rekordot Robert McDonald tartja, aki 454 órán át nem aludt, de a Guinness Rekordok Könyve később törölte ezt a kategóriát az egészségre gyakorolt káros hatások miatt.

A Health szerint 72 óra ébrenlét után az ember elveszítheti a kapcsolatát a valósággal, hallucinálni kezdhet, és téveszméi lehetnek. Az alvás alapvető az egészséges és kiegyensúlyozott élet szempontjából, és a szervezetünknek, valamint az idegrendszerünknek az alvás során van lehetősége regenerálódni.