Havasi János élete véget ért

Életének 72. évében elhunyt Havasi János, aki Herczeg Ferenc-díjas újságíróként és szerkesztőként vált ismertté. A család kedden közölte a szomorú hírt az MTI-vel. A Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. és a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) saját halottjának tekinti őt.

Havasi János 1952. július 12-én látta meg a napvilágot Dombóváron. Tanulmányait a Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végezte 1976-ban, majd a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) Újságíró Iskolájában tanult 1976-1977 között. Pályafutását a Dunántúli Naplónál kezdte 1977 és 1983 között, ezt követően pedig a siklós-villányi alkotótelepek igazgatójaként és a Jelenkor irodalmi folyóirat olvasószerkesztőjeként tevékenykedett. Később ismét visszatért a Dunántúli Naplóhoz újságíróként.

A Helyzet hetilap főszerkesztőjeként dolgozott 1989 és 1991 között, majd a Művelődési és Közoktatási Minisztérium sajtóosztályának vezetője és szóvivője lett 1991-1992-ben. Párizsban is megfordult, ahol a Párizsi Magyar Intézet sajtókapcsolatokért felelős igazgatóhelyetteseként szolgált 1992-től 1994-ig.

A Duna TV csapatához 1995-ben csatlakozott, ahol először tudósítóként, majd közönségszolgáltatási igazgatóként dolgozott 1997-1998 között. A Magyar Televízió Aranyfüst magazinjának szerkesztőségvezetője volt 1999-től 2004-ig, és a Regionális, Kisebbségi és Határon túli műsorok főszerkesztőjeként is tevékenykedett egészen 2010-ig. Ebben az évben az MTVA közéleti főszerkesztőjévé nevezték ki.

Későbbi éveiben a határon túli kapcsolatokért felelős kabinetvezető-helyettesként, a Kós Károly Kollégium titkáraként, a Párizsi Magyar Intézet igazgatójaként és a magyar nagykövetség kulturális tanácsosaként is dolgozott. 2020. január 1-től a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. rádiós médiaszolgáltatási igazgatójaként tevékenykedett.

Havasi János hadisírkutatással is foglalkozott, és több helyszínen végzett riport- és kutatómunkát. 2013-ban megjelent "Lánykák, az idő eljárt" című műve alapján készült el a "Örök tél" című történelmi filmdráma, amely a szovjet lágerekbe hurcolt magyar embereknek állít emléket, és több nemzetközi díjat is nyert.

Az "Izotópfalu", "Az IFOR éve" és "Az egyszemélyes stáb" című művek, valamint több riportkönyv is az ő nevéhez fűződik. Munkásságát számos elismeréssel jutalmazták, többek között a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója Sándorov Péter-díjjal 2009-ben, a Magyar Hadisírgondozásért kitüntető címmel 2010-ben, Párizs városa nagyérmének ezüst fokozatával 2019-ben, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével 2020-ban, és legutóbb, 2021-ben Herczeg Ferenc-díjjal ismerték el.