Kibédi Ervin, a színpad és a futball szerelmese

Kibédi Ervin neve összeforrt egy időtálló kupléval, de művészi pályafutása ennél sokkal gazdagabb volt. A Jászai Mari-díjas színész kalandos életútja és felejthetetlen szerepei révén vált halhatatlanná.

Kibédi Ervin gyermekként operaénekesnek készült, ám sorsa a színészet felé terelte. A Fradi iránti rajongása is ismert volt, labdaszedőként is részt vett a csapat mérkőzésein. Egy alkalommal, amikor a stadionban elesett, a nézők a gólok helyett azt láthatták, hogy a híres focisták vigasztalják az aprócska fiút.

Kibédi Ervin másik szenvedélye az alkohol volt. A színészmesterség mellett gyakran fogyasztott, előadások alatt is. Egy szilveszteri estén, több helyszínen fellépve, már annyira ittas állapotban volt, hogy meg kellett kérdeznie egy társát, hogy aznap már színpadra lépett-e egy iskolában.

A Zeneakadémián Kodály Zoltán tanítványa volt, aki azt javasolta neki, hogy inkább a színészi pályát válassza. Kibédi egy rosszul sikerült vizsga után kapta meg a híres zeneszerzőtől azt a tanácsot, hogy „Egy színésznek nem kell mindent tudni…”.

Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze, Kibédi Ervinről mint megszállott gyűjtőről és igényes művészről mesélt. Kibédi a technika legújabb vívmányait azonnal megvásárolta, és egy alkalommal még egy különleges kaktusz beszerzését is kérte Londonból.

Kibédi Ervin a magánéletében is megannyi kihívással nézett szembe. Gyermekkorában súlyos fejsérülést szenvedett, és 1985-ben a schwechati repülőtéren egy terrortámadás során megsebesült, de mindkét esetből felépült. Szerette a nőket, és a nők is vonzódtak hozzá. Hosszú ideig állatokkal élt, köztük egy Jimmy nevű majommal. A Vidám Színpadon töltött negyven év volt az igazi otthona, ahol a közönség szeretetét és a szerepek iránti büszkeségét élvezhette.