Az Egyesült Államok és Oroszország háborús időkben is kereskednek

Az orosz–ukrán háború ellenére az Egyesült Államok és Oroszország közötti kereskedelmi kapcsolatok nem szűntek meg teljesen, bár az import-export volumene jelentősen csökkent.

Az orosz–ukrán háború kitörése óta Oroszország nehezebben jut hozzá a nyugati államokban gyártott eszközökhöz, és az értékesítési lehetőségei is szűkültek. Ennek ellenére a globális értékesítési láncokon keresztül továbbra is folyik a kereskedelem, néha kerülő utakon. Az Egyesült Államok 2021 végére több mint 29,6 milliárd dollár értékű árut importált Oroszországból, és csaknem 6,4 milliárd dollárnyi árut exportált oda. A háború kitörésével ezek a számok csökkentek, 2022-ben az amerikai import Oroszországból 14,4 milliárd dollár volt, 2023-ban pedig csupán 4,6 milliárd dollár körül alakult.

Oroszország főként nukleáris fűtőanyagot, ásványi műtrágyákat és platinacsoportba tartozó fémeket szállít az Egyesült Államoknak. Ezek a termékcsoportok 2023-ban körülbelül 4 milliárd dollár értékben kerültek exportra. A kritikus fémekre vonatkozó szankciók nem érvényesek, mivel az európai és amerikai iparnak szüksége van rájuk. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia 2023. április 13-tól betiltotta az orosz alumínium, réz és nikkel behozatalát, hogy csökkentsék az orosz gazdaság bevételeit.

Az orosz import Amerikából kerülőutakon érkezik, például a dél-kaukázusi vagy közép-ázsiai országokon keresztül. Oroszország amerikai, svájci, német és japán elektronikai alkatrészeket használ rakétái gyártásához, és az USA-ból származik az ilyen mikroelektronika 81 százaléka. A Kinzsal rakétákban 78 amerikai komponenst találtak, és a vizsgált 58 haditechnikai eszközből több mint ezer alkatrészt azonosítottak, amelyek többsége amerikai gyártmányú mikrochip és mikroprocesszor.

Oroszország növelte a tüzérségi lőszergyártás szempontjából kritikus robbanóanyag-behozatalát, főleg amerikai, német és tajvani vállalatoktól. A nitrocellulóz importja 2022-ben 70 százalékkal nőtt, 2023 közepén már 3039 tonnát tett ki. Egy Törökországban bejegyzett vállalat, a Noy İc Ve Dis Ti̇caret segíti az oroszokat ebben, és a nitrocellulóz importjának felét biztosítja.

A szankciók hosszú távú hatása vitathatatlan, de az orosz háborús erőfeszítések korlátozására már most szükség van. Az üzleti érdek és a gazdasági haszonszerzés a háborúban is megtalálja az útját, és a nyugati hadiparnak is szüksége van a kritikusan fontos árukra, mint a nitrocellulóz.