Alekszandr Szolzsenyicin és az ukránok sorsa

Alekszandr Szolzsenyicin ukránokkal kapcsolatos nézetei jelentős hatást gyakoroltak Vlagyimir Putyin orosz elnökre.

A Szovjetunió hanyatlásának idején, 1990-ben Alekszandr Szolzsenyicin "Oroszország újjáépítése" című művében vázolta fel a posztszovjet jövőt. Az Index által kiemelt információk szerint a könyv tömör tartalma inkább egyfajta kiáltványként értelmezhető, de ennek ellenére jelentős befolyást gyakorolt Putyinra.

Szolzsenyicin szerint a Kremlnek fel kellene adnia számos korábbi gyarmatát, de bizonyos területeket, mint Észak-Kazahsztán egy részét és Belaruszt, Oroszországhoz kellene csatolni. Különös hangsúlyt fektetett arra, hogy Ukrajna jelentős része, Kelet-Ukrajnától a Krímig és Kijevig, Oroszország kezén maradjon.

Az író az oroszok, ukránok és beloruszok történelmi szétválasztásáért a "mongol inváziót" és a "lengyel gyarmatosítást" tette felelőssé. Szolzsenyicin szerint az ukrán nép különállóságáról szóló állítások és az önálló ukrán állam létrehozására irányuló törekvések csupán felsőbb rétegek által irányított, a lakosság véleményét figyelmen kívül hagyó kampányok voltak.

Az "Oroszország újjáépítése" című könyv közel 20 millió példányban került kiadásra Oroszországban, és nem csak az olvasóközönséget, de Borisz Jelcint is befolyásolta. Putyin hatalomra kerülése után Szolzsenyicin gyorsan vált az elnök "spirituális gurujává", amit a két férfi közvetlen találkozása is megerősített, mely nem sokkal az író 2008-as halála előtt történt.