Mi az a CIPOE, amiről Azahriah dalt írt?

A CIPOE egy Budapesten elterjedt graffiti/tag, amely sok-sok éve ismert, nemrég pedig ezzel a címmel adott ki új dalt Azahriah.

A kifejezéssel csak az nem találkozott, aki csukott szemmel járja a főváros utcáit. Azahriah vadiúj számának köszönhetően az is megismerhette a CIPOE kifejezést, aki korábban nem figyelt oda a környezetére, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyta a várost elárasztó graffitiket és tageket. Ha az ember figyelmesen járja a belvárost, szinte utcánként belebotlik egy-egy CIPOE firkába, és amint az agyunkban rögzül a jellegzetes betűkombináció, már nem tudjuk nem észrevenni a szót, bárhol is legyen elhelyezve.

A CIPOE nem cipó, és nem is cipő, hanem egy városi legenda szerint cipoenek kell ejteni, pont úgy, ahogy le van írva. A "magyar Banksy" személye legfeljebb graffitis körökben ismert, a közvélemény nem sokat tud az elkövetőről. A kismadarak szerint egy harminc körüli magányos farkasról van szó, aki egyedül festi meg az épületeket. Más vélemények szerint viszont a CIPOE tagek már több mint húsz éve borítják Budapestet, így az alkotó lehet idősebb is, vagy az évek során több személy is felválthatta egymást.

Néha gigantikus, színes és díszes graffitikkel díszíti Budapest műemlékeit és falait, magasra festve azokat, hogy messziről is jól látszódjanak, nehezebb legyen letakarítani, és hogy az alkotó ügyességét és technikáját fitogtassa. A talajszinten látható CIPOE-k inkább egyszerű, szürke vagy fekete tagek, de vannak könnyen elérhető magasságban lévő graffitik is, bár ezek gyakran rizikós helyeken, például vonatsínek mellett találhatók. A CIPOE gyakran együtt fordul elő a FACE szóval.

Azahriah miért nevezte el így a dalt, arról csak találgatni lehet. A számban az előadó a félelemről beszél, a videóklip képei is ezt az érzést sugallják, ami egy graffitis számára is ismerős lehet, hiszen ők soha nem lehetnek teljesen biztonságban, és félhetnek a lebukástól. Lehet, hogy a városi szubkultúra, a zene és az utcai művészet összefonódása inspirálta a dalt, vagy Azahriah a kifejezést saját metaforájaként használja, hiszen ő is hasonlóan elterjedt jelenség lett a hazai kultúrában.

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)