Az elmúlt évek egyik nagy fotós szenzációja volt a San Francisco-i Contemporary Jewish Museum kiállítása, amely az eddig ismeretlen 19. századi New York-i fotográfus, Shimmel Zohar hagyatékát mutatta be.
A rendkívüli kultúrkincsre Stephen Berkman talált rá, aki a 19. századi fotográfia megszállottja, az angol Frederick Scott Archer által 1851-ben kidolgozott technika, a hosszú expoziciós nedves kolloid-eljárás aktív kutatója. Ez a technika annak idején néhány év alatt népszerűvé vált, mivel lehetővé tette, hogy a negatívról részletgazdag, finom tónusú papírképek készülhessenek.
Berkman több mint húsz éve egy cetlit talált a New York-i Chelsea ócskapiacon egy régi fotóalbumban, amelyen a Zohar Studio felirat szerepelt. Némi levéltári kutatás nyomán kiderült, hogy a főleg zsidók lakta Lower East Side-on a Pearl Street 432 alatt 1860-tól működött ez az intézmény Zohar Studios Photographs néven. Az előkerült bevándorlási iratok szerint Shimmel Zohar litvániai zsidó bevándorló volt, aki 1857-ben 29 évesen érkezett az Ellis Islandre.
A Zohar név magyar fordításban „ragyogást” vagy „fényességet” jelent, ami jól illik egy fotográfushoz. Talán nem véletlen, hogy a Zohár a zsidó misztikus filozófia egyik alapvető könyve, amelyet Mózes de León írt a XIII. századi Spanyolországban. León a Zohárt egy második századi tudósnak, Simon bár Jochájnak tulajdonította, aki a legenda szerint tizenhárom évre egy barlangba vonult el, hogy a könyvet megírja. Talán a Zohar stúdió történetével való párhuzam sem a véletlen műve.
A képeken szerepel óvszert horgoló nő és fanszőrzetet helyettesítő parókákat áruló férfi is. Bár a képaláírások néhány fotóval kapcsolatban adnak némi támpontot, a többit viszont a képzeletünkre bízzák. A múlt megjövendőlése címet viselő tárlat március 18-ig látogatható a Mai Manó Házban. A fotók, amelyek nemcsak portrék, hanem gyakran szokatlan, megkökkentő életképek, a Mai Manó Házban máig megőrzött napfényműteremhez nagyon hasonló stúdióban készültek.
Fotó: Wolfy
