A magyar tudományt 1997 óta ünneplik november 3-án annak emlékére, hogy 1825-ben Széchenyi István gróf ezen a napon ajánlotta fel birtokainak egyéves jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. E nap kezdetben kormányrendelet alapján a magyar tudomány napja volt, majd az Országgyűlés 2003-ban a magyar tudomány ünnepének nyilvánította, amelyet egy hónapon át tartó tudományos rendezvénysorozat követ.
Széchenyi 1825-ben tett felajánlásához többen csatlakoztak, így „a hazai nyelv művelésére fölállítandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról” szóló 1827. évi törvény elfogadásakor az alaptőke 250 ezer forintra rúgott. A Magyar Tudós Társaság 1830. november 17-i pozsonyi ülésén gróf Teleki Józsefet választották elölülővé (elnökké), Széchenyit pedig másodelnökké (alelnökké). A testület akkori alapszabálya szerint 42 rendes, 24 tiszteleti és meghatározatlan számú levelező tagot fogadhatott tagjai közé. Székhelye Pest lett, a társaság nevét 1840-ben változtatták Magyar Tudományos Akadémiára.
Az MTA-nak sokáig nem volt székháza, a gyűjtés e célra 1858-ban indult meg, és 1860-ban írtak ki meghívásos tervpályázatot. A beérkezett művekkel az akadémia építési bizottsága nem volt elégedett, ezért 1861-ben a német Friedrich August Stülert kérték fel a munkára. A Lánchíd pesti hídfőjénél felépült neoreneszánsz stílusú székházat 1865. december 11-én avatták fel.
Az intézményt 1949-ben szovjet mintára átszervezték, tagságát politikai szempontok alapján „megrostálták”, az akkor kizárt tudósokat a közgyűlés 1989-ben rehabilitálta. Az MTA a szocialista rendszerben minden tudományos kutatás központi főhatósága lett minisztériumi szinten, irányította a tudósképzést és a tudományos minősítést. Az 1990-es évektől ismét az akadémiai választott testületek és az elnök irányítják a munkát, a kutatóintézeteknek nagyobb önállóságuk lett, a tudományos minősítések új rendszerében az egyetemek több jogot és lehetőséget kaptak.
Az 1994-ben elfogadott, 2009-ben módosított akadémiai törvény szerint az MTA önkormányzati elven alapuló tudományos köztestület, amelynek fő feladata a tudomány művelése, a tudományos eredmények terjesztése, a kutatások támogatása, a magyar tudomány képviselete Magyarországon és külföldön. A Magyar Kutatási Hálózat tizenegy kutatóközpontja és hét kutatóintézete, továbbá egyetemeken és más közintézményekben működő 116 támogatott kutatócsoportja a tudományok legkülönbözőbb területein végez alap- és alkalmazott kutatásokat.
A tudomány világévében, 1999-ben Budapesten rendezték meg a tudományos világkonferenciát, amelyen a magyarok kezdeményezték a tudomány világnapjának megtartását. Ennek megünnepléséről 2001. november 3-án az UNESCO határozott, első alkalommal 2002-ben tartották meg.
A magyar tudomány ünnepének országos és határokon túli programsorozata a tudományos gondolkodás és az új kutatási eredmények megismertetésének legnagyobb és legrangosabb fóruma. A rendezvénysorozat célja, hogy hitelesen mutassa be a legújabb tudományos eredményeket, és a fiatalabb generációk figyelmét is felkeltse a tudományos életpálya iránt. A november 3. és 30. között idén huszadik alkalommal megrendezett eseménysorozat alkalmával számos ismeretterjesztő előadással várják a közönséget a szervezők, a „Tudomány: válaszok a globális kihívásokra” mottó jegyében. A rendezvények témái között előtérbe kerülnek a többi között a globális gazdasági, politikai folyamatok, az orosz-ukrán háború, a mesterséges intelligencia hatásai, a klímaváltozás, az energetikai problémák hatásai. A nyilvános eseményeket az érdeklődők személyesen és az online térben, az MTA Youtube csatornájának élő közvetítéseiben is követhetik.
Csepeli György előadásában a Nick Bostrom által megjósolt szuperintelligencia pozitív és negatív lehetőségeit vizsgálja meg a bizonytalanság korában. Milbacher Róbert irodalomtörténész, író pedig azt mutatja be, hogy mit jelentenek egy közösség kultúrája szempontjából a Petőfi Sándor életét övező legendák, milyen valóságból táplálkoznak a kulturális hiedelmek.
Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulójára egy egész napos, interdiszciplináris konferencia mellett a 19. századi Budapest éjszakai, „kócos, lompos” arcának bemutatásával emlékeznek a szervezők Császtvay Tünde segítségével. Az előadásból kiderül például, hogy Budapest nagyvárossá fejlődésének szokatlanul gyors tempója miatt a tömeges prostitúció és messzire ható következményei az egyik legnagyobb össztársadalmi problémává nőtték ki magukat néhány évtizeden belül.
A rendezvényen Dombi Péter lézerfizikus, Krausz Ferenc tanítványa bemutatja, hogyan lehet lézerekkel lesifotókat készíteni az elektronok ultragyors mozgásáról, és hogy ezeket a fontos alapkutatási eredményeket miként lehet társadalmi célok szolgálatába állítani, például a rákbetegségek korai diagnosztikájának érdekében. Az előadásba konferenciahíváson keresztül Krausz Ferenc is bekapcsolódik. A magyar kutatón kívül egy másik Nobel-díjas lézerfizikus, Gérard Mourou is előadást tart az eseményen Extrém fényimpulzusok a tudomány és a társadalom szolgálatában címmel.
A kiemelt előadók között szerepel még Szűcs Péter hidrogeológus is, aki a felszín alatti vizek hasznosíthatóságának kihívásait mutatja be, Szendőfi Balázs halkutató pedig a duzzasztók „folyógyilkos” hatásairól tart előadást. Benedek Zsófia biológus-közgazdász azt járja körül, valóban hozzájárul-e a helyi élelmiszer termelése és fogyasztása a fenntarthatósági átmenethez. Az ukrajnai konfliktus jelenlegi szakaszáról Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense tart előadást, emellett szó lesz a változó világrend elméleti és regionális kérdéseiről is. A rendezvénysorozat teljes programja a tudomanyunnep.hu oldalon érhető el.
