A figyelmi vakság titkai: magyar kutatók felfedezése
A mindennapi életből ismert jelenség, amikor az agyunk kiszűri a számunkra irreleváns ingereket, magyar kutatók és amerikai kollégáik közös munkájának köszönhetően válik érthetőbbé.
A figyelmi vakság jelenségét már a 90-es években bemutató "láthatatlan gorilla" kísérlet is szemléltette, amikor a résztvevők egy videón belül nem vették észre a gorillajelmezes embert, mivel a fehér pólós emberek passzainak számolására koncentráltak. Ez a jelenség arra utal, hogy az idegrendszerünk képes kiválogatni a releváns ingereket, és figyelmen kívül hagyni a zavarókat, hasonlóan ahhoz, ahogy egy íróasztalra is csak a szükséges dolgokat helyezzük el. Az agyunk is hasonlóképpen "rendezgeti" a környezetből érkező információkat, attól függően, hogy mi számít éppen fontosnak.
A HUN-REN Wigner Fizikai Kutatóközpont és a University of California Los Angeles kutatói egérkísérletek során vizsgálták, hogyan kezeli az idegrendszer a relevancia változását. A kutatás eredményeit a Nature Communications folyóiratban publikálták Hajnal Márton vezetőszerzőségével.
A vizsgálatok során az egereknek olyan feladatokat kellett megoldaniuk, amelyek során hol a hallott, hol a látott információk alapján kellett döntéseket hozniuk. Az idegsejtek hálózata a vizuális és hallási információkat úgy képes feldolgozni, hogy azokat egymástól függetlenül, de ugyanazon sejtek segítségével jeleníti meg. Ez a multiplexelési folyamat lehetővé teszi, hogy az agy különféle irányokból érkező információkat külön kezelje.
A kutatók mesterséges neuronhálózatok tanításával is igazolták, hogy az agy képes elnyomni a felesleges információkat, és így a zavaró ingereket is kiszűrni. Az elülső cinguláris kéregben (ACC) található idegsejtek hálózata képes az ingerek elnyomására, attól függően, hogy azok az adott helyzetben relevánsak-e vagy sem.
Az ACC működése tehát egyfajta "munkaasztalhoz" hasonlítható, ahol csak az éppen fontos információk kapnak helyet. Ez a felfedezés nem csak az egerek, hanem az emberi döntési folyamatok megértéséhez is hozzájárulhat, hiszen az ember és a rágcsálók agyának hasonlóságai révén jobban megérthetjük, hogyan szűrjük ki a lényeges információkat a zavarók közül.
