A Nagykörút, ami majdnem csatorna lett

Budapest gyors fejlődése során számos merész terv született, köztük a Nagykörút hajózható csatornává alakítása is, ami a nyári hőségben különösen vonzó gondolat lehet.

A városatyák és mérnökök fejében többek között egy olyan ötlet is megfordult, amely már a kezdetektől reménytelennek tűnt: a Nagykörút hajózható csatornaként való kiépítése. A mai Nagykörút vonalát egykor a Duna egyik holtága jelölte ki, amit Mária Terézia uralkodása alatt feltöltöttek. Reitter Ferenc, a városrendezés egyik kulcsfigurája, már 1842-ben álmodott egy hajózható csatornáról a Duna bal partján, amit Kossuth Lajos is támogatott. Reitter 1866-ban már egy részletes tervvel állt elő, amelyet az akkori Pesti Dunacsatorna Társaság és egy Mention Alphons nevű vállalkozó is támogatott, aki vállalta a csatorna megépítését. Az építés költségeit azonban az állam nem volt hajlandó finanszírozni, így a terv végül nem valósult meg.

Kaján Tibor karikatúraművész a 20. században felvetette, hogy milyen lenne Budapest, ha a pesti oldalt egy csatorna szelné ketté. Az Új Tükör 1983 szeptemberi számában megjelent karikatúráján a Dohány utca és az akkori Lenin körút találkozását ábrázolta, ahol az emberek táskáikkal együtt úszkálnak, és egy villamospótló csavargőzös is látható. A képen a New York-palota is szerepel, amely akkoriban a Hungária Kávéháznak adott otthont, és a mellette lévő épületben a főváros első híradókat vetítő filmszínháza működött. A karikatúra a rendszerváltás után új értelmet nyert, amikor a Magyar Hírlap 1994 szeptemberében ismét közzétette, de már a New York Kávéház felirattal.

A Nagykörút csatornává alakításának tervét tekintve már a kezdetektől kevés esély volt a megvalósulásra, hiszen a csatorna elvágta volna Budapest belső részeit a külvárostól, és a város nem nyert volna vele jelentős esztétikai vagy egyéb előnyöket. Ám a gondolat, különösen a nyári hőségben, még mindig vonzó maradhat.