A világ legrégebbi történetmesélő barlangrajza

A kutatók az indonéziai Celebesz szigetén azonosították a világ legrégebbi történetmesélős barlangrajzát, amelyen disznó és félig állat, félig ember alakokat vettek ki.

Az 51 200 évesre datált kép a korábban ismert legősibb barlangrajznál közel hatezer évvel régebbi, amely szintén a környéken, a Leang Karampuang barlangtól tíz kilométerre került elő, és egy életnagyságú vaddisznót ábrázolt 45 500 évvel ezelőtt.

A rekordot döntő barlangrajzot már 2017-ben felfedezték, de a minták kormeghatározása csak mostanra készült el. A kutatók uránsorozatos kormeghatározást alkalmaztak, lézerrel párologtatták el a rajzok felszínén kialakult kalcium-karbonát rétegekből vett mészkőmintákat, és a tórium és az urán arányának mérésével határozták meg a minta korát. A kormeghatározáshoz a tudósok egy új, pontosabb, könnyebben kezelhető, gyorsabb és olcsóbb lézeres technikát alkalmaztak, amelyhez jóval kisebb kőzetmintákra volt szükség.

Az Indonéziában talált barlangrajzok jóval régebbiek, mint a híres franciaországi lascaux-i képek, amelyek körülbelül 20 ezer évvel ezelőtt jöttek létre.

A Griffith Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője szerint a korábbi tudományos megállapításokkal ellentétben a mostani felfedezés azt mutatja, hogy a korai figurális barlangművészet nem csak elkülönülő alakokat, hanem kölcsönhatásba lépő figurákat is ábrázolt. A rekordot döntő képen három ember-állat hibrid és egy disznó látható, amelyek között történetmesélés zajlik. A rossz állapotban lévő festményen három emberi alak látható egy vaddisznó körül, és a vörös színnel festett jelenet világosan elmesél egy történetet, amely a legrégebbi ismert ősi elbeszélés.

A kutatók szerint a rajz értelmezése nehéz, és nem egyértelmű, hogy milyen állatok ihlették az ember-állat hibrideket, mivel azok pálcika alakúak. Adam Brumm, a Griffith Egyetem professzora szerint az állatokat hihetetlen anatómiai hűséggel ábrázolták, míg az embereknél erre nem törekedtek. Brummék úgy vélik, hogy az egyik hibrid madárfejű ember lehetett, egy másiknak pedig cibetmacskára utaló farka volt.

Brumm kiemelte: „A történetmesélés rendkívül fontos része az emberi evolúciónak, és talán még a fajként elért sikereinket is magyarázza, de a művészetben, különösen a nagyon korai barlangrajzokban, kivételesen ritkán találunk erre utaló bizonyítékot.” Maxime Aubert, az ausztráliai Griffith egyetemének régésze és a tanulmány társszerzője szerint az a tény, hogy az emberi faj első képviselői képesek voltak egy "ilyen bonyolult" történetet elmesélni a művészet segítségével, átírhatja a Homo sapiens kognitív fejlődésének történetét. Aubert feltételezése szerint a művet vélhetően azok az első embercsoportok készítették, akik Délkelet-Ázsián áthaladva érkeztek Ausztráliába, mintegy 65 ezer évvel ezelőtt, és csak idő kérdése, hogy régebbi mintákat is találjanak.