A Voyager–1 űrszonda sikeresen helyreállt és újra teljes kapacitással üzemel

Több mint fél év technikai problémák és súlyos hibák után a NASA mérnökei helyreállították a Voyager–1 űrszonda négy tudományos műszerét, így az űreszköz ismét rendeltetésszerűen működik. A csillagközi térbe elsőként belépő űrszonda már áprilisban is küldött vissza használható információt, most pedig teljes kapacitással üzemel – jelentette be a NASA.

A problémák 2022 végén kezdődtek, amikor a Voyager–1 értelmezhetetlen adatokat kezdett küldeni. A helyzetet ideiglenesen sikerült megoldani, de a hiba tavaly novemberben ismét előkerült. A NASA mérnökei márciusban kezdték el kicsikarni az adatokat a repülési adatokért felelős számítógépből, és április elejére derült ki, hogy a számítógép memóriájának egy része meghibásodott.

A NASA mérnökei úgy vélték, hogy a hiba egyetlen csip meghibásodására vezethető vissza, amit helyben nem tudtak megjavítani. Ezért úgy döntöttek, hogy az érintett kódot áthelyezik az FDS memóriájának egy másik részébe. A kód áthelyezése során a kódot részekre bontották, módosították a szakaszokat, és frissítették a kód helyére vonatkozó hivatkozásokat az FDS-memória többi részén. A mérnökök erőfeszítéseinek köszönhetően a tudományos műszerek ismét működnek, de további karbantartási feladatok várnak rájuk, mint például a három fedélzeti számítógép belső óráinak szinkronizálása és a digitális hangfelvevő karbantartása.

A Voyager–1-et 1977-ben indították útnak, pár héttel a Voyager–2 után. A két űrszonda különböző bolygók mellett repült el, hogy elkezdhessék a csillagközi tér felfedezését. A Voyager–1 2012 augusztusában lépett ki elsőként a helioszférából, és jelenleg mindkét Voyager űrszonda rendeltetésszerűen működik.

A Földtől legmesszebb járó, ember alkotta eszköz ismét működőképes és adatokat küld négy fedélzeti tudományos műszeréről. A Voyager–1 egy évtizede hagyta maga mögött a Naprendszer határát, azóta felbecsülhetetlen értékű adatokat szolgáltat a csillagközi térről, az itt előforduló részecskékről, plazmáról, mágneses térről.

Az 1977-ben Szaturnusz és Jupiter felderítésére induló Voyager szondák üzemidejét eredetileg 5 évre tervezték, de jelenleg már 50 évhez közelítenek. Üzemeltetésük több okból is különösen nehéz: a mérnökök szolgálatot felmondó fedélzeti rendszeket egymás után kikapcsolva taktikáznak, miközben az eszköz eredeti építői egyre inkább kihalnak. A szakemberek szerint ma már egy okosabb távirányítós autókulcs nagyobb számítási kapacitással rendelkezik, mint az űrszondák, amiket régi dokumentációk alapján igyekeznek életben tartani – eddig sikeresen.

A Voyager–1 a fokozódó kihívásoknak megfelelően többször közel volt a végső megsemmisüléshez. Legutóbb a földi irányításnak visszaküldött adatokat kezelő fedélzeti számítógép hibásodott meg tavaly novemberben, és hónapokig csak önmagát ismétlő jeladóként üzemelt.

Miután sikerült kiíratni és megfejteni az érintett gép memóriáját, a szakemberek megállapították melyik chip hibásodott meg és a problémát megkerülő megoldást dolgoztak ki. Idén áprilisban így sikerült újra adatokat kapni a két tudományos műszerről, két hónappal később pedig már mind a négy műszer adatai elérhetővé váltak. A javítást nem lehetett elkapkodni a hatalmas távolság miatt ugyanis majdnem két napig tart egy üzenetváltás.

Az űrszonda további sorsa két tényezőn múlik és mindkettő az energiáról szól. Ha addig más nem jön közbe a Voyager–1 radioaktív fedélzeti energiaforrása a várakozások szerint 2030-ig szolgáltat a működéshez elegendő energiát. A kapcsolatot biztosító Deep Space Network a becslések szerint 2036-ig foghatja a jeleit, ami szintén az energiától vagyis a jelek erősségétől függ.