Vége a féktelen költekezésnek, nincs ingyen ebéd

A magasabb kamatok gyorsan az új normává váltak, ami megkérdőjelezi azt a nézetet, hogy a gazdasági problémák nagyobb mértékű állami hitelfelvétellel oldhatók meg. A fejlett gazdaságoknak újra kell gondolniuk költségvetési stratégiáikat, és biztosítaniuk kell államadósságuk fenntarthatóságát.

Egészen a közelmúltig a baloldali közgazdászok gyakran utasították el a költségvetési prudenciára vonatkozó javaslatokat, „megszorításként” aposztrofálva azokat. Azonban a magas infláció és a hosszú távú reálkamatokhoz való visszatérés megváltoztatta ezt a hozzáállást. Az IMF három vezető közgazdászának elemzése szerint a fejlett gazdaságok adósság/jövedelem rátája 2028-ra a GDP 120%-ára fog emelkedni, ami miatt a költségvetési pufferek újjáépítése és az államadósság fenntarthatóságának biztosítása válik szükségessé.

A magas államadósság problémássá válása már nem tekinthető tabunak. Barry Eichengreen és Serkan Arslanalp tanulmánya a globális adóssághelyzetről beszámol, de kerüli a fejlett gazdaságok számára fennálló problémák világos kifejtését. A magas adósságteher általában kedvezőtlen hatással van a gazdasági növekedésre, amit korábbi elemzések is alátámasztanak, például a magánberuházások kiszorítása és a költségvetési élénkítés mozgásterének szűkítése révén.

A Covid előtti időszakban az adósság költségmentesnek tűnt, de ez a költekezési hullám két feltételezésen alapult: az egyik, hogy az államadósság kamatai tartósan alacsonyak maradnak, a másik pedig, hogy a hirtelen kiadási igényeket további adósság felvételével lehet finanszírozni. Julien Acalin és Laurence M. Ball kutatása azonban cáfolja azt a nézetet, hogy az országok egyszerűen kinőhetik magukat a magas adósságból.

Az államadósság nem okozhat pánikot a fejlett gazdaságokban, de fontos megjegyezni, hogy a magas infláció vagy a pénzügyi elnyomás hatásait a tehetősebb rétegek könnyebben tudják elkerülni, míg az alacsony és közepes jövedelmű háztartások viselik a költségek terhét. Az államadósság értékes eszköz lehet, de soha nem volt ingyen ebéd.

Kenneth Rogoff, a Harvard Egyetem közgazdászprofesszora és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) volt vezető közgazdásza és kutatási igazgatója, kutatási területei közé tartoznak az adósság- és pénzügyi válságok, a jegybanki függetlenség, valamint az árfolyam-politika kérdései. 1978-ban megszerezte a nemzetközi sakknagymesteri címet.