Nádas Péter és a politikai korrektség vitája az irodalmi díj körül
Nádas Péter Kossuth-díjas magyar író esete a Világ Kultúráinak Háza irodalmi díjával kapcsolatban felveti a politikai korrektség és az irodalmi értékek viszonyának kérdését. A díj odaítélési folyamatában a zsűri tagjai közötti nézeteltérések és a politikai szempontok előtérbe kerülése komoly vitákat váltott ki.
A Világ Kultúráinak Háza irodalmi díját kortárs nemzetközi irodalmi művek és azok első német fordításai számára ítélik oda, ahol a szerző 20 000, a fordító pedig 15 000 eurót kap. A díjazási folyamat során a zsűri tagjai véletlenszerűen kapott könyvekről írtak kritikákat, majd hosszas viták után állították össze a longlistet és a shortlistet.
A shortlistre hat könyv került fel, köztük egy francia nyelven író szenegáli, egy az Egyesült Államokban élő dél-koreai, egy Berlinben száműzetésben élő orosz, egy belarusz, egy mexikói és egy francia író műve. Azonban a zsűri egyik tagja nem értett egyet azzal, hogy a két-két ponttal jutalmazott könyvek között három fekete nő is szerepel, akiket kizártak, míg egy fehér francia nő, Mariette Navarro bekerült a listára.
A zsűri vitája során felmerült, hogy Nádas Péter, akinek művét mesterműnek minősítették, kiváltságos fehér szerzőként kevésbé előnyös helyzetben van a díjazás szempontjából. Ronya Othmann zsűritag felhozta, hogy Nádas zsidó családból származik, a szocializmusban élt, és jelenlegi magyarországi helyzete sem könnyű. Ennek ellenére a zsűri egy része úgy érezte, hogy politikailag inkább Cherie Jones művét kellene választani.
A zsűriülésen a politikai megfontolások ismét előtérbe kerültek, és végül egy fekete szenegáli szerző mellett döntöttek, akit két fehér fordított. Ungár Péter, az LMP társelnöke és EP-listavezetője szerint a zsűri a díjat járatta le ezzel a döntéssel, és Nádas Pétert nem sikerült megbélyegezni. Ungár szerint az ideális az lenne, ha egy irodalmi díj kiosztásánál a zsűrit leginkább az irodalmi műalkotás minősége érdekelné, és a szerzőtől elválasztanák az alkotást.
Az Index is beszámolt arról, hogy a díjat végül Mohamed Mbougar Sarrnak ítélték oda. A díjazási folyamat során a szakmaiságot az ideológia és a politikai korrektség váltotta fel, és Nádas Pétert azért nem díjazták, mert bár az ő könyve a legjobb, ő egy befutott és fehér férfi. Ungár Péter szerint a nők és a faji kisebbségek korábban azt követelték, hogy csak alkotásaik minősége alapján ítéljenek róluk, és talán ezt a követelésüket kéne beteljesíteni.
A zsűri tagjai közül ketten, Juliane Liebert és Ronya Othmann, nyíltan kritizálták a díjazási folyamatot, és azt állították, hogy az európai szerzők, mint Nádas Péter, esélyük sem volt a díjra, mivel a zsűri előítéletei és politikai megfontolásai miatt kizárták őket még a rövidlistáról is. A zsűriülésen a politikai szempontok alapján történt szavazás során a két zsűritag úgy érezte, hogy inkább irodalmi funkcionáriusokká váltak, mintsem igazi zsűritagokká. A 2024-es zsűrinek már sem Ronya, sem Liebert nem volt tagja. A döntő szavazáson egy szenegáli szerző műve futott be, de még itt is vita kerekedett arról, joga volt-e két fehér fordítónak dolgoznia a német változaton, és használhatták-e ők az eredetiben szereplő „nigger” szót.
A magyar jobboldal is reagált az eseményekre. Orbán Balázs, a kormány nevében védelmébe vette Nádast, kiemelve, hogy Nádas Péter kortárs irodalmunk egyik legnagyobb alakja, és teljesítménye minden magyar ember nemzeti büszkeségét gyarapíthatja. Abszurdnak és elfogadhatatlannak nevezte, hogy ideológiai okok miatt hátrébb sorolják őt, és figyelmen kívül hagyják munkájának vitathatatlan értékét.