Szász Júlia: A lelki munka csak most jön, hogy végre összeforrtak a csontjaim

Szász Júlia, a Nemzeti Színház színésznője, tavaly novemberi balesete után beszélt a gyógyulásáról és arról, hogy a jövőben máshogy szeretné élni az életét.

Szász Júlia a Nemzeti Színház Rómeó és Júlia előadásán szenvedett balesetet, amikor kollégájával, Horváth Lajos Ottóval együtt három métert zuhantak egy színpadi díszletelemről. A színésznő komoly végtag- és mellkasi sérüléseket szenvedett, és mentővel szállították kórházba, ahol hosszú hetekig kezelték. Az Elle digitális magazinjában nyilatkozott a gyógyulásáról és a jövőbeli terveiről.

Még mankóval közlekedem kint, de már csak eggyel, a lakásban pedig már mankó nélkül. Még erősödnöm kell, főleg a lábamnak, de a lelkemnek is. Hullámzó a hangulatom, vannak flashbackjeim a balesetről, de összességében talán már jól vagyok – mondta Szász, aki jelenleg még nem tervez visszatérni a színpadra, mivel a gyógyulás áll a középpontban.

Az orvosok szerint a gyógyulási folyamat legalább fél évig tart, de a színésznő egy év múlva is számít arra, hogy érezni fogja a sérülések utóhatásait. A baleset következtében a lába két helyen is eltört, a szárkapocscsontnál és a lábszárcsontnál, három bordája tört el, egy pedig megrepedt, és légmelle alakult ki, ami miatt naponta röntgenezték.

Szász a balesetet sorsfordítónak érzi, hiszen kiégésközeli állapotban volt előtte. > Ideje volt, hogy kiszálljak a mókuskerékből, megálljak és újratervezzek. Szenvedélyesen szeretem, amit csinálok, de sokszor már túl nehéz volt – vallotta be. Az elmúlt hónapokban fontos döntéseket hozott meg, és most, hogy a csontjai összeforrtak, a lelki munka következik.

A kórházban döntött úgy, hogy a jövőben nem szeretne annyit és úgy dolgozni, mint korábban. > A lényeg, hogy nem szeretnék annyit és úgy dolgozni, mint korábban. Csak olyan munkákat szeretnék vállalni, amelyekben maximálisan tudok hinni és visszatöltenek – fogalmazott Szász. A színház mellett a jövőben szívesen forgatna újra, hiszen utolsó sorozatán, A besúgón már több mint három éve dolgozott.

A gyógyulással és a pihenés fontosságával kapcsolatban a szakmában tapasztalható hozzáállásra is kitért:

Ebben a szakmában vannak olyan berögzült mondatok, amelyekkel egy kezdő színész már egyetemistaként találkozik: aki beteg, menjen betegnek, aki színész, menjen színésznek, fáradt színész jó színész, éhes színész jó színész, stb. Persze ezeket nem kell szó szerint érteni, de ha az ember arra van kondicionálva, hogy nyomja el az alapvető szükségleteit, saját magát, mindezt a szorgalom, az alázat félreértelmezéseként, az nem jó irányba vezet.

Arra a kérdésre pedig, hogy miként fogja megünnepelni, ha százszázalékosan gyógyultnak nyilvánítják, azt válaszolta: „reggelig fogok táncolni”.

A baleset óta eltelt idő alatt a rendőrség gyanúsítottként hallgatta ki a színház ügyelőjét, ami azt jelenti, hogy a nyomozásban fordulat következett be. A Budapesti Rendőr-főkapitányság kommunikációs osztálya megerősítette, hogy az ügyben egy főt hallgattak ki gyanúsítottként. A gyanúsítotti kihallgatásnak jelentősége van, mert amíg a balesetnek nincsen felelőse, addig a színészek sem kaphatnak kártérítést.

Hiába telt el a baleset óta közel fél év, még tavasszal is arról szóltak a hírek, hogy sem Szász, sem Horváth nem kapott kártérítést, ami miatt ügyvédhez fordultak. A színház igazgatója, Vidnyánszky Attila, akkor elmondta, hogy a balesettel kapcsolatos ügyek még folyamatban vannak, ez vonatkozik a rendőrségi vizsgálatra és a sérült művészek biztosítására is.

A napokban arról szóltak a hírek, hogy Udvaros Dorottya 22 év után elhagyja a Nemzeti társulatát, ennek kapcsán pedig az Index úgy értesült, hogy Szász és Horváth sem tér vissza a balesetük után. Úgy tudni, hogy rajtuk kívül még számos színész dönthetett így.