Dömötör András: Egy jól működő demokrácia elbír bármilyen ellenvéleményt

A budapesti Katona József Színházban bemutatott Mefisztóland című előadás a színház a színházban témáját dolgozza fel. A darab egy elképzelt európai országban játszódik, és a magyar szövegváltozat kifejezetten a Katona számára készült. Dömötör András társíró-rendezővel a magyar és európai identitásról, neveltetésről, az emberi és művészi szabadságról, valamint a személyes felelősségvállalásról beszélgettünk.

Dömötör András hosszú évekig dolgozott a német nyelvterületen, és csak ritkán volt jelen a magyar színházi életben. 2018-ban az Orlai Produkció felkérésére rendezett itthon, és akkor úgy nyilatkozott, hogy fontos számára a kapcsolat Magyarországgal. A német színházi világban szerzett tapasztalatai után érezte meg igazán, hogy nem akar elszakadni hazájától. A hazafiság értékét döntéshelyzetben ismeri fel az ember, és Dömötör számára fontos a család, a barátok és a szakmai közeg, valamint hogy itthon is tudjon dolgozni.

A Mefisztóland előtörténete 2015-re nyúlik vissza, amikor Dömötör felkérést kapott egy olyan előadás megírására, amely a populista diktatúrák kultúrára gyakorolt hatását vizsgálja. A darabot eredetileg nem Magyarországról, hanem Európáról szándékoztak megalkotni, de a magyar valóság utolérte a disztópiát. A Katona József Színházban történő bemutató nem volt előre tervezett, hanem a gyakorlati szükségletek és a színházhoz fűződő kapcsolat vezérelte a döntést.

A Mefisztóland magyar változata új történetszálakkal és karakterekkel bővült, és a teljes társulatot láthatjuk benne. A német szöveg improvizációval és a kinti dramaturggal közösen született meg, míg a magyar változatot Laboda Kornéllal és Benedek Alberttel alakították ki. Az előadásban nem az improvizáció a munkamódszer, hanem a már kész darabot rugalmasan kezelték a próbákon.

Dömötör szerint a művészetnek csak akkor van értelme, ha szabad, és ez a szerepe a társadalmi berendezkedésben. A magyar politikai rendszer azzal bukik le, hogy fékezi a művészi szabadságot, mivel egy jól működő demokrácia elbír bármilyen ellenvéleményt. A művészet szabadsága nélkül a lényege szűnik meg.

Dömötör személyes felelősségének érzi, hogy a maga színházi nyelvén beszéljen az életünket megnyomorító jelenségekről és a válaszutakról. Nem gondolta volna, hogy ilyen rendszerrel kell majd harcolnia, de úgy érzi, ez a dolga. A művészet és az igazság a szabadság oldalán áll, és ez a tehetség teremtő ereje.

A Mefisztóland előadás nem konkrét cselekvésre ösztönzés céljával jött létre, hanem a szabadság energiáját szeretné megmutatni a nézőknek. Az előadás katartikus lehet, és az emberi szabadságot nem lehet elvenni.