Babarczy Eszter: Senkinek sem ajánlom, hogy olvassa a könyveimet

Babarczy Eszter, aki művészetfilozófusként, esszéistaként és kritikusként vált ismertté, szépíróként is megjelent a könyvpiacon a 2007-es Szomjas oázis (Antológia a női testről) óta.

Babarczy Eszter betegségéről, a mániás depresszióról avagy bipoláris zavarról nyíltan beszél, és létrehozta a bura.hu fórumot, amely sokak számára nyújt segítséget. A Jelenkornál megjelent új könyve, a Néhány szabály a boldogsághoz, két kisregényt foglal magában: A változás kora és a Mi ketten (rasszista történet). Az előbbi egy idősödő nő történetét meséli el, míg az utóbbi egy vidéki cigány lány és egy pesti értelmiségi nő monológjait tárja elénk.

Babarczy Eszter gyermekkori verse egy ködös szomorúságot tükröz, amely az évek során kezdett feloszlani. Úgy véli, az íróként való komorsága abból fakad, hogy a múltból merített történetek sötétek, és ezeket dolgozza fel írásban.

Az írónő szerint feladata, hogy bevilágítsa az élet sötét sarkait, amelyekről hallgatunk. A tanítás áll a szívéhez legközelebb, és az egyetemi munkában elért kiegyensúlyozottság segített a belső békéjének megtalálásában.

Babarczy Eszter a lelki sérülékenységgel való szembenézést nem tartja ijesztőnek, és bár nem biztos, hogy segíteni tud, de nem is mentesül a felelősség alól. A betegségével kapcsolatban elmondta, hogy bár nem gyógyult meg teljesen, de már nem annyira meghatározó az élete számára.

Az írónő első könyve, A mérgezett nő, pozitív fogadtatásban részesült, de ő maga nem ajánlja a könyveit, mert azok sötétek és szomorúak. A második kötetében a traumák kimondásának fontosságát hangsúlyozza, amely szerinte csökkenti az emberek magányát.

Az új kötetében a meghalás folyamatát és az idősödés nehézségeit is feldolgozza. A mélyszegénységben élők segítésének lehetőségeiről és korlátairól is beszél, hangsúlyozva, hogy a társadalmi és oktatási rendszer javítása nélkül nem lehet előrelépni.

Babarczy Eszter a színház iránti vonzalmát is megemlíti, de elismeri, hogy apja életében nem mert volna drámaírással kísérletezni. A színházat az irodalmi szövegeknél intenzívebb műfajnak tartja.