A pálcikaemberré vált politikus
Egy politikus szlogent keresett, amelyet idézhetnek tőle, és amit az újságok címként használhatnának. A titkára próbálta elmagyarázni, hogy a szlogenek veszélyesek lehetnek, mint a vödörbe mert kútvíz, amely csak frissen oltja a szomjat. A politikus erre azt válaszolta, hogy senkit nem érdekel a maradék, és régi mottót, bölcsességet kért, ami évezredek óta sem poshadt meg.
A titkár egy Marcus Aurelius idézetet mondott, amely szerint nevetséges az, aki az élet dolgai közül bármin is csodálkozik. A politikus ezt túl bonyolultnak találta, és valami egyszerűbbet, felülemelkedőbbet szeretett volna. A titkár ezután egy sajtóeseményre hívta, ahol a "baráti" sajtó is jelen lesz. A politikus kritizálta a sajtót, mondván, hogy ha nem tőlük kapnák a fizetésüket, a másik oldalon lennének.
A titkár egy újabb idézetet mondott: "Írni és olvasni nem taníthatsz addig mást, míg téged meg nem tanítottak", és elárulta, hogy egy hőlégballonos eseményre mennek. A politikusnak tetszett az ötlet, de még mindig hiányzott a szlogen. A parkban egy hőlégballonon találták magukat, amelyen a párt logója, a politikus fotója és neve szerepelt. A politikus a kamerák előtt pózolt, és egy idézhető szlogent keresett, de a titkár egy újabb Marcus Aurelius idézetet mondott: "Ne vitatkozz többé arról, hogy milyennek kell lennie a jó embernek, hanem légy olyan".
A politikus beszédet tartott a tömegnek, arról, hogy a dolgokat felülről kell látni, és aki a részletekben vész el, az nem nyújthat segítő kezet. A titkár ekkor egy újabb idézetet suttogott: "A felhajított kőnek nem rossz, ha leesik, mint ahogy nem volt jó, mikor felszállt". A hőlégballon ekkor elindult, és a politikus a magasból integetett.
A titkár a büfében lángost evett, és egy újabb idézetet suttogott: "Az volna méltó az igazi férfiúhoz, ha úgy távoznék az emberi közösségből, hogy sem a hazugságot, sem az alakoskodást, sem az elpuhultságot, sem a gőgöt nem ízlelné meg". A politikus a hőlégballonban távolodott, míg végül csak egy ponttá zsugorodott az égen.
(Az idézetek Marcus Aurelius Elmélkedések című gyűjteményéből valók, Huszti József fordításában. A fordítás alapjául szolgáló kiadás: I. H. Leopold: M. Antoninus imperator ad se ipsum. Oxonii, 1908)
