Astérix és a griff: Új kalandok a horizonton

Astérix és Obelix megalkotói, René Goscinny és Albert Uderzo már nincsenek köztünk, de a képregénysorozat folytatódik, az új alkotópáros, Jean-Yves Ferri író és Didier Conrad rajzoló keze alatt.

Astérix és Obelix megalkotói, René Goscinny és Albert Uderzo már nincsenek köztünk – Goscinny 1977-ben, Uderzo 2020-ban hunyt el. Franciaország legnépszerűbb képregénysorozatának azonban folytatódnia kellett, és az új alkotópárosra, Jean-Yves Ferri íróra és Didier Conrad rajzolóra maga Uderzo adta áldását. Most Ferri és Conrad tíz éven át tartó együttműködésének is vége: öt Astérix-albumot készítettek közösen, amelyek közül az utolsó, az Astérix és a griff tavasszal magyarul is megjelent. Ebből az alkalomból kerestük meg őket, hogy összegezzék a világ egyik leghíresebb, hatvanöt éve vitézkedő képregényhőséről szerzett tapasztalataikat.

Az Astérix és a griff az Astérix-kötetek sorában újabb „utaztató” epizód, ahol a hősök messzi tájakat fedeznek fel. Jean-Yves Ferri elmondása szerint jobban szereti a faluban játszódó történeteket, mivel azok eredetibb témát követelnek meg. Az utazások inkább a közhelyekkel játszanak, a történet ilyenkor csak ürügy. A történet fő bajkeverője, Cartographus új szereplő, aki Michel Houellebecq vonásait viseli. Ferri szerint Houellebecq kinézete illett a forgatókönyvben kitalált, kissé depressziós figura karakteréhez.

Didier Conrad szerint a változatosság gyönyörködtet, és bár vannak kötelező elemek, a többinek újnak kell lennie. Conrad csak akkor kapcsolódik be, amikor a történet már kész van. A befagyott tónak és a jég alatt rekedt styracosaurusnak, valamint a római légiósok körül tornyosuló totemeknek a megrajzolásában lelte örömét.

Jean-Yves Ferri szerint Goscinny nem annyira a napi hírekben, hanem inkább a társadalmi jelenségekben talált ihletet. A Griff az, ami napjaink vitás kérdéseihez kapcsolódik, például a nők társadalmi szerepéről, az összeesküvés-elméletekről, a kisebbségek tiszteletéről is szó esik benne. Ferri nem tartja kívánatosnak, hogy az Astérix egyszerűen csak az aktualitásokra reagáljon. A legjobb epizódok tágabb értelemben foglalkoznak társadalmi kérdésekkel.

Az Astérix-sorozat időtlenségével tűnik ki, és Ferri szerint minden epizód egy kicsit módosít a sorozat pályaívén. Az univerzum képes harmonikusan fejlődni, de minden a szerzők tehetségén múlik. Didier Conrad minden epizódnál változtat a munkamódszerén, mert a rutint unalmasnak tartja. A griffes történet esetében Astérix megrajzolásán változtatott, hogy közelebb kerüljön az eredeti, kifejezőbb és kevésbé komoly kinézetéhez.

Conrad szerint a legnehezebb Uderzo stílusának a könnyedségét átvenni, mivel az ő rajzstílusa alapjában véve fegyelmezettebb. Az átvételben a személyes hozzájárulása a plánozásban, a szögek kiválasztásában és az új szereplők és környezetek megalkotásában érhető tetten. Conradnak nincsenek írói ötletei Astérixhez, és nem gondolkodott azon, hogy egyedül is el tudna-e készíteni egy albumot.

Didier Conrad 1996-ban költözött ki Amerikába, és előnynek érzi, hogy Texasból dolgozik az Astérix-sorozaton. Az Egyesült Államokban, Austinban él, és szerinte Astérix túlságosan ismert Franciaországban, képtelenség tőle elszakadni. Texasban könnyebben kipihenheti magát egy kötet befejezése után.

Jean-Yves Ferri az Astérix és a griff után a De Gaulle Londonban című sorozatán dolgozik. Az Astérix-sorozatot illetően úgy érzi, hogy mind az öt album írásához másképp közelített, és különbözőre is sikerültek. A Philosophies folyóirat kiválóan analizálta a Griffet abból a szemszögből, hogy „valójában kik is a barbárok, és kihez képest lesz valaki barbár”.

Didier Conrad szerint az egyik újságíró reakciója volt a legemlékezetesebb, aki az első epizód után azt mondta, hogy „ezzel az átvétellel lehetetlen dolgot kértek tőlünk”, de néhány rész után már teljesen elfelejtette, hogy korábban ezt gondolta.