Báthory István: A magyar fejedelem, aki lengyel király lett

Báthory István, aki csecsemőként került Várdai Pál esztergomi érsek gyámsága alá, 22 éves korában tért haza Erdélybe, és gyorsan emelkedett a ranglétrán. János Zsigmond halála után a rendek és II. Szelim szultán támogatásával ő lett Erdély fejedelme, majd később a lengyel trónra is felült.

Báthory István gyermekkorát a Habsburg Ferdinándhoz hű Várdai Pál gyámsága alatt töltötte, és Bécsben nevelkedett, ahol a király apródja lett. Fiatalon, 1556-ban tért vissza Erdélybe, ahol Izabella és János Zsigmond mellett szolgált, és hamarosan fejedelemmé választották, miután János Zsigmond elhunyt, és a trón Habsburg Miksára szállt volna egy korábbi szerződés értelmében.

Báthory a Porta támogatásával örökletessé tette fejedelemségét, és bár Miksa nem támadta meg nyíltan, a háttérből támogatta a hatalomra törő Bekes Gáspárt. Amikor a lengyel trón megüresedett, Báthory István neve is felmerült a jelöltek között, aki a török szultán támogatását élvezte. A kerelőszentpáli csatában aratott győzelme után a lengyel rendek őt választották királlyá, és 1576. május 1-jén koronázták meg a Wawelban.

Mint uralkodó, Báthory István a központi hatalom megerősítésére törekedett mind Erdélyben, mind Lengyelországban. Pénzügyi reformokat hajtott végre, az adományleveleket felülvizsgálta, és oktatási intézményeket alapított. Erdélyben a katolikus intézmények betelepülését támogatta, miközben tiszteletben tartotta a vallási toleranciát.

Külpolitikai szempontból Báthory nem kívánta megváltoztatni Erdély státuszát, elfogadta az Oszmán Birodalom által megszabott évi adót, és kerülte a konfliktust Rudolf császárral. Koronázása után udvarát Krakkóba helyezte át, Erdély ügyeit először öccse, Kristóf, majd kormányzók kezelték. Báthory célja egy közép-európai nagyhatalom létrehozása volt, amely segítheti Erdélyt a külső fenyegetésekkel szemben. Azonban 1586. december 12-én váratlanul elhunyt.