A Magyar Nemzeti Bank százéves története

Száz év alatt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) két pénznemet bocsátott ki: a pengőt és a forintot, melyek többször is megújultak különböző okokból. A Pénzmúzeumban megtekinthető bankjegyek és érmék idézik fel a múltat.

Az első világháború utáni infláció és az aranykészletek apadása miatt 1924-ben, a Népszövetség és az Angol Bank segítségével jött létre az MNB, melynek első elnöke Popovics Sándor lett. A pengő bevezetésével 1925-ben sikerült megfékezni az inflációt, és az új pénznem nevét végül az 1849-es Kossuth-bankón szereplő "pengő-forint" ihlette.

Az 1938 és 1941 közötti területi visszacsatolások új bankjegyek nyomtatását igényelték, és a második világháború alatt az infláció ismét jelentős méreteket öltött. A pengő hiperinflációjával 1946-ban világrekordot döntöttünk, amikor a pénz értéke napi átlagban 207 százalékkal romlott.

Az új nemzeti fizetőeszköz, az aranyalapú forint 1946. augusztus 1-jén került bevezetésre, melynek fedezetét a külföldről hazahozott aranykészlet biztosította. Az első forintérmék alumíniumból készültek, és a fillér vált váltópénzzé. A forint bankjegyei is többször megújultak, a címletek növekedésével együtt.

A bankjegyeken többször változott a címer, a Kossuth-címertől a Rákosi-címeren át a Kádár-címerig, végül a jelenlegi koronás kiscímerig. Az MNB a 2014 és 2019 közötti időszakban megújította a bankjegysorozatot, melynek grafikai tervét Pálinkás György készítette. Az új érmék között megtalálható a kétszínű 100 forintos és a 200 forintos is, míg a 100 forintos érme 2019 októberétől rézötvözetből készül.