Az első ómen: Újra a démoni gyökerekhez
Sokáig úgy tűnt, hogy egyedül leszünk a moziteremben, de végül egy tucat ember gyűlt össze a vetítésre, hogy megnézze Az első ómen című filmet, amely az Ómen-filmek sorozatának legújabb előzményfilmje. Az eredeti Ómen-filmek, amelyek 1976 és 1991 között jelentek meg, meghatározóak voltak a horror műfajában, és ezt a sorozatot egy 2006-os remake követte, most pedig az új előzményfilm került a mozikba.
Az előzetes és a színészgárda ígéretesnek tűnt, de a film megtekintése után vegyes érzelmekkel távoztunk. Az eredeti Ómen 1976-ban jelent meg, és a saját korában hatalmas siker volt, a top 10-es listára került olyan filmek mellett, mint a Rocky, a Csillag születik vagy a King Kong. Az antikrisztusos történet érdekes közegbe érkezett, ahol a horror műfaj a legnagyobb közönségfilmek sorába került, és az 1976-os alkotás a kritikusok körében vegyes fogadtatásra talált, de azóta kultklasszikussá vált.
A Dűne második részének megtekintésekor találkoztunk Az első ómen plakátjával, amely felkeltette az érdeklődésünket. A film koncepciója azonban nem volt egyértelmű, és Arkasha Stevenson rendezőnő első nagy mozis alkotásaként a klasszikus horror miliő keveredett kísérleti és absztrakt elemekkel, valamint a modern közönségfilmek látványvilágával. Az operatőri munka dicsérendő volt, de a sok keveredő látványstílus néha kioltotta egymást.
A zenei aláfestés Mark Korven munkája volt, aki korábban olyan filmek zenéjét szerezte, mint A kocka, A boszorkány, A világítótorony, a Fekete telefon vagy az Éjszakai merülés. A film zenéje illeszkedett a látványvilághoz és a történethez, de a korhűtlenség és a rendezői koncepció hiánya a film gyengéi közé tartozott.
A történet és a színészi játék volt a döntő tényező. A forgatókönyv dülöngélt, de a színészi játék egészen jó volt. A casting sikerült, ismert nevek, mint az Oscar-jelölt Bill Nighy vagy a Golden Globe-ra jelölt Sonia Braga is szerepet kaptak, és a főszereplő Nell Tiger Free is zömében jó teljesítményt nyújtott.
Összességében Az első ómen több hibája ellenére sem lett nézhetetlen, és bár a koncepció széthullott a film csúcsára, a franchise történetében mégis passzol a többi filmhez. A 2006-os remake-et messze lekörözte, és a folytatásokhoz mérten sem kell szégyenkeznie.
