Marsi "pókok" a vörös bolygón

Az Európai Űrügynökség ExoMars Trace Gas Orbiter űrszondája különleges, pókszerű formációkat észlelt a Marson, amelyek a déli sarkvidék felszínén jöttek létre.

Az IFLScience és a Livescience szerint ezek a hatalmas, ízeltlábúakra emlékeztető képződmények nem élőlények, hanem a marsi tél és tavasz fordulóján a jégben kialakuló formációk. A napfény hatására a szén-dioxid-rétegek alján lévő szén-dioxid-jég gázzá alakul, felhalmozódik, majd áttöri a felette lévő jégtáblákat, így szabadul fel a marsi tavasz idején, sötét anyagot húzva magával a felszínre, és akár egy méter vastag jégrétegeket is fel tud törni.

A gáz felszínre törése során port és homokot nyom felfelé, óriási szökőkutakat létrehozva, amelyek anyaga visszahullva 45 méter és 1 kilométer közötti átmérőjű sötét foltokat hoz létre. A kisebb képződmények 45 méter, a nagyobbak akár 1 kilométer szélesek is lehetnek, tehát ha pókok lennének, óriások lennének.

Az emberek gyakran ismerős formákat vélik felfedezni a Marson, ami a pareidolia jelenségének köszönhető. Ez a pszichológiai folyamat arra készteti az agyat, hogy véletlenszerű ingerekben, mint például a marsi felszín képeiben, ismerős tárgyakat vagy élőlényeket ismerjen fel. Hasonlóan működik, mint amikor állatokat látunk a felhőkben. A pareidolia evolúciós szempontból logikus, mivel segített az őseinknek gyorsan kiszúrni a számukra veszélyt jelentő mintákat, mint például egy kígyót vagy egy éhes medvét, így növelve a túlélés esélyét. Az esetleges téves fenyegetés-azonosítás nem befolyásolta túlélésüket, így a pareidolia képessége továbböröklődött.

A Földön az évmilliók során rengeteg állat élt, melyek nagy része azonban kipusztult: a napjainkban látható populációk mindössze 1 százalékát teszik ki a valaha élt összes állatnak. Míg a vizekben a mai napig tetten érhető a legnagyobb lény, az akár 33 méteresre és 150 ezer kilogrammos kék bálna, a szárazföldön más a helyzet. A valaha élt legnagyobb szárazföldi állat a Patagotitan volt, amelynek maximális hosszúsága 37 méteres lehetett, és becslések szerint a jószág 70 tonnát nyomhatott, ami nagyjából 10 afrikai elefántnak felel meg, a legnagyobb ma élő szárazföldi faj súlyának. Ez az őskori nehézsúlyú állat a szauropodák alrendágába tartozott, amelybe nagy testű növényevők voltak nagyrészt. Ez a példány rendkívüli hosszú nyakáról és szintén hosszú farkáról volt ismert, valamint négy törzsszerű lábáról, amely rendkívüli stabilitást adott nekik. Ahogy a neve is sugallja, a Patagotitan a mai Argentína területén, Patagónia régiójában élt. Nem véletlen, hogy ez a terület volt az Argentinosaurus otthona is, amelyről korábban azt hitték, hogy a legnagyobb dinoszaurusz volt, mielőtt a Patagotitan maradványait megtalálták. Figyelembe véve a azonban a sziklás Patagóniából előkerült titanoszauruszok számát, elképzelhető, hogy egy napon ennél is nagyobb fajra bukkanhatnak a szakértők.