A világon számos meghökkentő, kevesek által ismert, de attól még létező munkakör van, melynek betöltői éppúgy fizetést vagy megbízási díjat kapnak, mint a hagyományos állásokban dolgozók. Így volt ez a múltban is, ha például valaki egy arisztokrata palotájában élő kerti törpének vagy hivatásos remetének állt. Furcsa munka, de remekül fizetett.
Míg az 1700-as évek Franciaországában a fényűzés, a kicsapongás, és a gazdagság minél látványosabb megmutatása volt a tehetős főúri nemesség célja, addig Angliában más utat választottak a gazdagok: felbéreltek embereket azért, hogy remeteként éljenek birtokaikon, és igény szerint tábort verjenek a pázsitjaikon. A 18. századi Angliában nagyon népszerűek voltak a kertek és a parkok. De ahelyett, hogy a birtokokat fákkal és virágokkal ültették volna tele, egyes nemesek úgy gondolták, sokkal jobb ötlet évekre leszerződni egy szegényebb illetővel, és arra kérni, hogy az ne tisztálkodjon, ne vágja a haját és a szakállát, ne tartson fenn társas kapcsolatokat, hanem költözzön egy közeli barlangba vagy egy kis kalyibába a birtokon, és általában véve nagyon szerény körülmények között éljen, mint egy világtól elvonult szerzetes vagy kelta druida.
Ez meglehetősen furcsának tűnik, különösen, ha arra gondolunk, hogy a jelenség olyan őrületként söpört végig a Brit-szigetek vidéki területein, mint manapság a TikTokon vagy más közösségi oldalakon terjedő múló hóbortok a felhasználók körében.
A kutatók szerint számos angliai nemest a kor népszerű szellemi irányzatai, meghatározó kulturális művei sarkallták ezekre a különös munkaadásokra. Közülük többekre nagy hatást gyakorolt John Milton híres epikus költeménye 1667-ből, az Elveszett paradicsom. Sok nemes pedig egyfajta saját lelki azonosulást, a személyes áldozat megélését, a melankóliát akarta kifejezésre juttatni a mű hatására - mindennek pedig mi más lehet jobb szimbolikus eszköze, mint egy puritán módon élő remete?
Már a rómaiak is
Az élő emberi kerti dekorációk története nem Angliában kezdődött. Gordon Campbell történész arra hívja fel a figyelmet, hogy Rómában Hadrianus császár építtetett magának egy kis remetelakot saját személyes használatra, melyben vélhetően hasonló módon zárkózott el időnként a világ elől, mint később a felbérelt angliai parasztok. Néhány évszázaddal később IV. Pius pápa tett hasonlóképp, ő a saját menedékhelyét elmélkedésre használta.
egyúttal a katartikus pillanatokat kereső gazdag emberek költséges módszerévé is. Az 1800-as években aztán a viktoriánus kor véget vetett ennek a sajátos "divathullámnak", és az élő kerti díszeknek jelentkezők más munka után nézhettek – írta az Origo.
De mennyit lehetett keresni élő kerti remeteként?
A témával foglalkozó kutatók azonban úgy vélik, bármennyire is embert próbáló lehetett éveken át koszosan, mindössze néhány személyes tárgy használatával, igen egyszerű körülmények között élni egy hatalmas birtok félreeső zugában, és onnan csak parancsra előjönni, a munka meglehetősen jól fizetett.
ami kifejezetten jó pénznek számított akkoriban. S hogy mennyit jelentene ez az összeg napjainkban? A Bank of England inflációs kalkulátora szerint 1700-ban egy évi 600 fontot kereső kastélykerti remete annyi pénzt kapott, ami napjainkban 101 ezer angol fontnak felel meg. Ez átszámítva 45,6 millió forintot érne.
Fotó: Pexels
