Balatoni nyár: mit tegyünk, ha nem süt ránk a nap?

Annyit állunk a fővárosi dugóban egy forgalmasabb napon, amennyi idő alatt elérjük a Balaton keleti medencéjét Budapestről. Lokáció szempontjából ebben a térségben adott a turisztikai versenyelőny, de mihez kezd a jól megérdemelt pihenőjével egy magyar család, ha a várt strandidő elmarad? Erre az esetre itt egy szubjektív Balaton-felvidéki programajánló Kenesével, Nemesvámossal, Kapolccsal és Fűzfővel. Helyszíni riport.

Visszatért a lendület a turizmusba, a Balaton keleti kapuját pedig különösen vonzóvá teszi, hogy egy órán belül elérhető Budapestről – mondja magabiztosan az Indexnek Bartos Balázs, a balatonkenesei Kenese Bay Garden igazgatója. Úgy véli, versenyelőnyben vannak a magas minőségű szolgáltatási paletta mellett saját partszakasszal is rendelkező szállodák, az ugyanakkor hiú ábránd, hogy ezeket a házakat önmagában eltartja egy jól sikerült főszezon. Sok szempontból természetesen a július-augusztusi időszak a meghatározó, de egy év nem két hónapból áll, éppen ezért kulcsfontosságú a konferencia- és rendezvényturizmusban rejlő lehetőségek minél hatékonyabb kiaknázása.

Ahogy a verőfényes napsütésben az árnyékos terasz hűsébe húzódva hallgatjuk a szállodaigazgatót, könnyen belefeledkezünk a páratlan panorámába, az előttünk hosszában elterülő Balatont csodálva. Elsőre nem feltétlenül gondolnánk arra, hogy a 153 szobás – az elmúlt két évben bővítésen és teljes körű felújításon átesett – hotel év közbeni megtöltéséhez elengedhetetlen a 220 fő befogadására alkalmas konferenciaközpont. De ahogy a rendezvények jelentőségéről beszél, mobilfalakkal szekciótermekre osztható előadóterekről, túl a hagyományos konferenciaturizmuson egyéb üzleti eseményekről, beleértve a csapatépítő tréningeket, kezdünk hinni neki.

A kül- és beltéri szolgáltatások, a wellness és a gasztronómia háromszögében érdemes bolyongani, de lássuk be, egy Balaton-parti nyaralást azért alapvetően meghatároz az időjárás. Ha a menetrendszerű kánikula helyett esik az eső, fúj a szél, nem az igazi a vakáció, ilyenkor legfeljebb gondolatban csobbanunk, a napozóágyak összecsukva maradnak, a magyar tengerben pedig az iskolapadban/munkahelyen megfáradt kicsik és nagyok helyett csak a hattyúk, a kacsák úszkálnak. Ezt senkinek sem kívánjuk, mégis tettünk egy kísérletet arra, hogy Balatonkeneséről indulva összeállítsunk egy olyan tartalmas programot, ami ideális kikapcsolódást nyújthat a strandidő visszatérését várva.

Nem érheti Szó a ház elejét

Az első állomásunkat rögtön helyben javasoljuk, bátran állíthatjuk, hogy a Szó Ami Szó nemcsak Kenese, hanem az egész Balaton egyik legkiválóbb kézműves cukrászdája és péksége. Az első hallásra talán szokatlan elnevezés nem a véletlen műve, a Szó fivérekre, a cukrász Gellértre és a pék Dánielre utal, de ezúttal büszke és tevékeny édesanyjuk, Kapás Katalin fogad bennünket. Salgótarjánból indult a családi vállalkozás, de ma már öt helyen vannak jelen az országban, túl a nógrádi megyeszékhelyen, Gyöngyösön, Egerben, a Balatonnál pedig Almádiban és itt, Kenesén. Katalin szerint már ezzel is a határokat feszegetik: ahhoz, hogy a saját magasra tett minőségi lécüket nap mint nap átugorják, illetve megőrizzék családias, kézműves jellegüket, ennél nagyobb méretben nem gondolkodnak.

Márpedig a színvonalban nem ismernek tréfát, amiről a díjnyertes péksütemények mellett immár az is tanúskodik, hogy több országtorta került ki a sütőjükből. A Szó Ami Szó a kiadós reggelik zarándokhelyeként is biztos pont a térképen, ezt demonstrálva a szemünk előtt izzik a parázs, hogy a szalonna gyógyító erejét sütővassal csepegtessük a friss zöldségekkel gazdagon megrakott kenyerünkre. Csakhogy a fitneszmenü a balegyenes után kapjon még egy jobbhorgot is, az édes-sós harmóniát jól táplált csecsemő méretű pisztáciás croissant-nal teremtjük meg.

Rómának szeretettel

Balatonkeneséről Nemesvámos felé vesszük az irányt, ahol a Villa Romana Balácában várnak minket. Nem ellenkezünk, elvégre Magyarország legnagyobb látogatható római kori villagazdasága és romkertje tárul elénk, kalauzunk pedig nem más, mint a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének tudományos igazgatója, Kovács Loránd Olivér. Az itt töltött alig több mint egy óra alatt megállapítható, hogy erre a Közép-Európában is páratlan római kori emlékre fél napot nyugodtan rá lehet szánni. Ráadásul a kellemes időtöltés ismeretterjesztő kaland is egyben, mindez autentikus környezetben, mediterrán hangulatban.

Ha a mozaikpadlók láttán a nagymama konyhája jut az eszünkbe, érdemesebb messzebbre tekintetni az időhorizonton, hiszen 3–4. századi földbirtokosok nyomában járunk, a gazdaGságukra a falfestményekből is következtethetünk.

A régészeti park sem tegnap nyitotta meg kapuit, hanem 1984-ben, azt megelőzően 1976-tól folytak rendszeres régészeti feltárások. Mindez persze elképzelhetetlen lett volna anélkül, ha 1904-ben – az egykori Pannonia Provincia területén – a Balaton-felvidék festői tájában földművesek nem bukkannak a szántóföldben rejtőző római kori földbirtok-központ maradványaira. Kovács Loránd Olivér elmondása szerint a villagazdaság tulajdonképpen egy majorság volt, egy római kori farm, ahol növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak az akkor élt emberek, de feltételezhetően kézműves ipar is segítette a gazdaság fenntartását.

Nem aprózták el: a központi lakóépület és a különböző gazdasági épületek egykoron csaknem 55 hektárnyi területen helyezkedtek el, ebből ma mintegy két hektár látogatható.
Legalább 20 családi ház elférne a 2400 négyzetméteres villaépületben, ez a központi lakóház a romkert legimpozánsabb történelmi emléke.
Érdemes szétnézni a villagazdaság kertjében is, beleértve a fűszer- és gyógynövényeket bemutató kiállítást.
A parkban ráadásul korhű napóra mutatja az időt, de római mintára épített kemencével is találkozhat a látogató.

Sajtból van a hold Kapolcson

A következő megállónk Kapolcs, amiről tetszőlegesen kiválasztott tíz emberből úgy tizenegynek a Művészetek Völgye jut az eszébe. Ám az ország legnagyobb összművészeti fesztiváljának július 19-i idei rajtja még odébb van, most Ódor Dezső és Bognár Edina kézműves sajtmanufaktúrájába kopogtatunk be. Lassan két évtizede már, 2006 óta dolgoznak fel itt tehén- és juhtejet. Főleg kemény sajtot készítenek, de friss gomolyát is állítanak elő.

Az ízesítést tekintve a hagyományos eljárásban hisznek: testidegen fűszerek hozzáadása helyett azt vallják, jöjjön ki érleléssel a sajtból, ami benne van.

Teszttel tanúsíthatjuk, ez a helyes út. A három hónapig érlelt tehénsajt éppolyan jól csúszik, mint az öt hónapos keménysajt, vagy a juhtejből készült félkemény, de a favorit a büdös sajt, illetve a juh gomolya. Ami az értékesítési modellt illeti, kérdésünkre Dezső és Edina azt mondja: olykor-olykor beszállítanak helyi, környéki éttermeknek is, de láttak már karón varjút épp elégszer a vendéglátásban, ezért leginkább a káptalantóti piac közönségére alapoznak. Ha egy piaci napon elmegy 30–40 kilogrammnyi sajt, már nem lehetnek elégedetlenek. Ami az „erőforrásokat” illeti, régen volt 120 juhuk is, ma már csak 70, de értelemszerűen a juhtejre csak szezonálisan számolhatnak, míg a hat tehén „szolgálataira" egész évben.

Száguldás, bob, szerelem

Mivel aktív pihenést ígértünk, a gasztronómiai és kultúrtörténeti kitekintésnél nem állunk meg, teszünk egy kis kitérőt Balatonfűzfőn is. Ha Kapolcs neve egybeforrt a Művészetek Völgyével, akkor Fűzfőről sokan a BalatoniBob Szabadidőparkra asszociálnak. Az Alagút- vagy a Panoráma-pályán suhanva a Jég, veled! Című 1993-as amerikai–kanadai vígjátékban érezhetjük magunkat, ami a jamaicai bobcsapat igaz történetét, az 1988-as calgary-i téli olimpián való részvétel csodáját eleveníti fel.

Aki még nem bobozott, annak olyan szokatlan lesz a 40 km/órás száguldás is, mint Jamaicában a havazás, de a döntött kanyarok, bukkanók ugyancsak gondoskodnak az adrenalinfröccsről.

Amennyiben ez nem volt elég, még mindig maradt felesleges energia, ott a játszótér, a kalandpark és a kilátó. Ha pedig maradunk a sportos megközelítésnél, ne feledjük, a téli álom a magyar bobcsapatnak is valóra vált, igaz, nem mostanában. Először 1994-ben, Lillehammerben kettes bobban voltak ott a mieink, ahogy később 2006-ban Torinóban is. Itt már a négyes is visszatérően vett részt 1998 (Nagano) és 2002 (Salt Lake City) után. Egy pillanatra elkalandozik az ember a Balaton-felvidéken, és máris a téli olimpián találja magát...