A nőket csupaszon, a férfiakat szőrösen szeretjük – miért is alakult ez így?

„A kozmetikai és szépségipar már régebben is azt sugallta, hogy egy fiatal nő bőre akkor szép, ha teljesen sima. Vagy ahogy egy reklám szövege mondta, olyan puha mint egy kisbaba bőre” – mondja K. Horváth Zsolt. A társadalomtörténész, kritikus, a 2021-ben megjelenő A bundátlan Vénusz szerzője szerint a láb és a hónalj szőrtelenítése már száz évvel ezelőtt elterjedt a tehetősebb körökben. A szépségipar az 1910-es évektől bombázta a nőket olyan reklámokkal, amik azt hirdették, hogy a haj kivételével minden látható szőrzet szépséghiba, ami csak néhány balszerencsés nőt érint.

A katalógusok csupasz hónaljjal pózoló modellek után a tévéreklámok következtek, majd megjelent a Facebook és társai. „A social media platformok megjelenése pedig csak felerősítette az amúgy is egyre magamutogatóbbá váló felhasználók efféle késztetéseit, amennyiben tényleg csakis a külső, a megjelenés számít" – állítja Horváth Zsolt.

A szőrtelenség egyet jelent a nőiességgel és az ápoltsággal, míg a férfiaknál a szőr maszkulin jegy. „A láb- és hónalj-szőrtelenítés alapozta meg a szőrtelenség = tisztaság mítoszt, amit a fehér alabástrom bőrrel tetéztek. Ugyanakkor ez a beállítás politikailag nem ártatlan, amennyiben a tisztaság sem semleges fogalom" – mondja K. Horváth Zsolt.

A férfiaknál a szakáll lehet az identitást meghatározó attribútum, például a Kossuth-szakáll, ami a 19. század második felében és az 1956-os forradalom után politikai jelkép volt. „Globálisan szemlélve az 1960-as évek ellenkultúrája szimbolikus értelemben kitüntette a szakállat, ami a kívülállás, a nonkonformizmus jelképévé vált" – teszi hozzá Horváth Zsolt.

A metroszexualitás, ami az 1990-es évek második felében vált népszerűvé, a férfiak irányába is támasztott egy olyan elvárást, hogy rendszeresen szőrtelenítsenek. A férfiborotvákat gyártó cégek is felismerték ezt a trendet, és olyan készülékeket, eszközöket dobnak piacra, amiket a test bármely pontján lehet biztonságosan használni.

A normák plurálissá váltak, azaz egy időben több norma is élhet egyszerre. „Olyan fiatal nők között, akik a testre vonatkozó külső normákat és elvárásokat részben vagy egészében elutasítják éppen azért, mert látják, hogy ezek mögött milyen érdekek és ideológiák »dolgoznak«, vagyis reflektálnak a testükre, azok nyilvánvalóan könnyebben megválnak a szőrtelenítés nyűgétől" – mondja K. Horváth Zsolt.

A kortárs művészet nem egy alakja szóvá tette, hogy a késő modern női test főként a férfiak dominálta világ társadalmi konstrukciója. „Vagyis, akik érdeklődésükből, munkájukból fakadóan rendszeresen találkoznak a testet érintő kritikai szempontokkal, azok nyilvánvalóan felülbírálják, újraértékelik a kívülről kapott normák érvényét" – magyarázza Horváth Zsolt.

Gábor, aki többek között gyógy- és sportmasszőrként dolgozik, úgy véli, hogy mindenkinek a maga szívügye, hogy szőrtelenít vagy sem. „Japánban azt tekintik nőnek, aki szőrös, ezért is jó, hogy nem nyírják csupaszra magukat" – nyilatkozta korábban Gábor a Telexnek.

A szőrtelen szeméremdombok megjelenése először a kétezres évek elején okozott megütközést. „A kutatások szerint a szőrtelenített női nemi szerv látványa sokakban a pedofília sokkját váltotta ki" – mondja K. Horváth Zsolt. A szőrzet a politikai közösséghez tartozást is kifejezheti, és a nőkkel szemben elkövetett egyik leggyalázatosabb megszégyenítési forma a nyilvános megkopasztás volt, amelyet a spanyol fasiszták és a nácikkal kollaborálókat is ilyen módon aláztak meg.