Az ötvenes éveikben járó nők dilemmái: láthatatlanság és új szerepek keresése
„Nincs már veszélyben, csak egy nagyon részeg ember erőszakolná meg egy nagyon sötét utcán.” – írja Babarczy Eszter a Néhány szabály a boldogsághoz című könyvében, amelyben a filozófus a szatíra eszközeivel mutatja be az ötvenes éveikben járó nők dilemmáit.
Az ötvenes éveikben járó nők gyakran találják magukat egyfajta senkiföldjén, ahol a fiatalság már elmúlt, az öregség még távolinak tűnik, és a társadalom nem beszél a problémáikról. Susan Sontag már 1972-ben az öregedés kettős mércéjéről írt, amely szerint a társadalom elnézőbb a férfiak öregedésével szemben, míg a nők szégyenkeznek is miatta. Az ötvenes éveikben járó nők a munkával töltött éveiket és a családi szerepek megváltozását is megélik, miközben a társadalom elvárásainak foglyai maradnak. Babarczy szerint ezek a nők egy másik birodalom felfedezésére kényszerülnek, ahol saját szabályokat kell alkotniuk.
Az ötvenes éveikben járó nők tapasztalják a legtöbbet a nőkkel szembeni rendszerszintű igazságtalanságokból. A változókor beálltával a termékenység megszűnése, a gyerekek önállósodása, a házasság vagy párkapcsolat problémái, valamint a munkahelyi mellőzöttség mind-mind jelentős kihívások elé állítják őket. A fiatalság- és szépségkultusz miatt pedig sokan értékvesztettnek érzik magukat.
A média reprezentációja is hiányos: a magyar nagyjátékfilmekben ritkán jelennek meg ötvenes nők, és a hollywoodi filmekben is hiányoznak az ötven feletti női főszereplők. Geena Davis kutatóintézete szerint az ötvenes nők gyakran sztereotip módon jelennek meg a filmekben. Jennifer Aniston például gyakran fiatalabb nőket alakít, mint a valós kora.
A szociális tényezők között kiemelkedik az úgynevezett szürke válások jelensége. Az Egyesült Államokban az ötvenes korosztályban a válások aránya 1970 óta jelentősen megnőtt, és Magyarországon is hasonló a helyzet. Az idősebb párok gyakran hasonló okokból válnak, mint a fiatalabbak, de a válás anyagi következményei különösen a nőket érintik hátrányosan.
Az online társkeresés terén az ötvenes nők gyakran negatív tapasztalatokról számolnak be. A Tinder-felhasználók kisebb része tartozik ebbe a korosztályba, és a céljaik hasonlóak a fiatalabbakéhoz, de a negatív élmények aránya magasabb.
A menopauza utáni nőket gyakran deszexualizálja a társadalom. Szita Bernadett szerint az öregedés és a szépség elvesztésével azonosított kultúrákban a nők úgy érzik, elvesztették korábbi szexuális vonzerejüket.
A menopauza azonban nem csak veszteségeket jelenthet. Moscu Katalin például új élményekre és kapcsolatokra nyitott, és a menopauza után is keresi az életörömöt. Babarczy Eszter szerint a menopauza felszabadulást is hozhat, ha a nők képesek elengedni a vágy tárgya szerepét.
A társadalomnak és a médiának is felelőssége lenne a középkorú nőkkel szembeni szemlélet megváltoztatásában. Babarczy szerint a feminizmus több évtizede sem tudta megváltoztatni az erősen szexualizált, a nőket kizárólag a fiatal női testtel azonosító szemléletet.
A sorozat első részében a társadalmi és kapcsolati viszonyokat vizsgáltuk, a következő részekben a testi és mentális egészség, valamint a menopauza jelensége kerül majd terítékre.
