Beethoven a festőőrültségbe betegedett bele

Egy új tanulmány szerint Ludwig van Beethoven azért süketült meg és szenvedett egyéb súlyos betegségektől, mert ólommérgezést kaphatott, amit hajszálából kimutatott nehézfémek magas szintje is alátámaszt. A zeneszerző genetikailag hajlamos volt a májbetegségre, és halálakor fertőző májgyulladásban szenvedett.

Az ólommérgezés, vagy szaturnizmus, a történelem során többször is megjelent, és a Római Birodalom bukásához is hozzájárulhatott. A 19. századig a festőket sújtotta leginkább, a festékek ólomtartalma miatt, ezért nevezték festőőrültségnek is. Michelangelo, Caravaggio, Rubens, Goya, Van Gogh, Renoir, Klee és Frida Kahlo esetében is felmerült az ólommérgezés lehetősége.

Az ólommérgezés tünetei között szerepelhet a hasi fájdalom, székrekedés, halláskárosodás, ingerlékenység, görcsrohamok és hányás. Beethoven hajfürtjein végzett elemzés során döbbenetesen magas ólomszintet mutattak ki, egyik hajfürtön grammonként 380 mikrogramm, a másikon 258 mikrogramm ólmot találtak, míg a normál szint maximum 4 mikrogramm. Az arzén szintje a szokásos 13-szorosa volt, a higany szintje pedig az elfogadható érték négyszerese.

Paul Jannetto, a tanulmány társszerzője szerint ilyen magas ólom és arzén értékeket még sosem látott hajon. Azonban egy Dél–Ausztráliai Egyetem biofizikusa szerint a haj ólomszintje nem feltétlenül felel meg a vér ólomszintjének, és az ólomkohászatban dolgozók hajának elemzése során is magas koncentrációt találtak, ami a mosás ellenére is megmaradt.

A magas ólomszint valószínűleg nem tehető felelőssé Beethoven korai haláláért, amit nagy valószínűséggel hepatitis B okozott, de sok betegségét megmagyarázhatja, mint a halláskárosodás, gyomor-bélrendszeri problémák és sárgaság.

Több hipotézis is létezik arra vonatkozóan, hogy került ilyen sok ólom Beethoven szervezetébe. Az egyik szerint a borok ólom-acetát tartalma, a korabeli üvegpalackok ólomnyomai, valamint a dunai halakban található arzén és higany lehetett a forrás.