A madarak evolúciós fejlődése és intelligenciájuk növekedése
A madarak agya az évmilliók során növekedett a testméretükhöz képest, ami a dinoszauruszok kihalása utáni időszakban kezdődött. Egy nemzetközi kutatócsoport által készített, a Nature folyóiratban közzétett tanulmányban bemutatott madárcsaládfán keresztül számos új eredményre bukkantak.
A kutatás során a madarak törzsfejlődését követték nyomon a dinoszauruszok korától kezdve egészen a modern fajokig. A 363 madárfaj genomszekvencia-adatai alapján összeállított törzsfa 218 rendszertani családot foglal magába, ami az összes madárcsalád 92 százalékát képviseli. A kutatók a genomadatokat a madarak test- és agyméretével, valamint viselkedési és ökológiai tulajdonságokkal összefüggő anatómiai sajátosságokkal együtt elemezték.
A kutatásban részt vett két magyar evolúcióbiológus, Székely Tamás a HUN-REN-DE Reproduktív Stratégiák Evolúciója Kutatócsoportból és Liker András a HUN-REN-PE Evolúciós Ökológiai Kutatócsoportból is.
A madarak evolúciós történetében jelentős fordulópontot jelentett a dinoszauruszok kihalása, amely után a madárfajok száma robbanásszerűen megnőtt. Az új fajok kialakulását az üres ökológiai életterek betöltése hajtotta elő.
A kutatók megállapították, hogy a madarak testmérete az idők során csökkent, míg az agyméret növekedett, ami a kognitív képességek fejlődésére és az intelligencia növekedésére utal. Székely Tamás szerint ez a változás a madarak intelligensebbé válására utalhat.
Liker András hozzátette, hogy a nagyméretű agy összefügghet az összetett társas viselkedés, a változatos madárének és egyes fajoknál a kifinomult eszközhasználat kialakulásával.
A kutatók azt is vizsgálták, hogy a különböző genommintavételi módszerek milyen hatással vannak a törzsfa pontosságára. Megállapították, hogy a nagy mennyiségű genetikai szekvencia és a taxonómiai változatosság széles körű mintavételezése fontos a ma élő madárfajok evolúciós történetének pontos feltérképezéséhez.
Kuocsie Csang szerint a most elkészült madárcsaládfák a legteljesebb genetikai adatokon alapulnak, ami lehetővé tette a korábban bizonytalan rokonsági kapcsolatokkal rendelkező madárcsoportok pontosabb és megbízhatóbb elhelyezését. A törzsfa fontos eszköz lesz az ornitológiai és biológiai sokféleség kutatásában.
