William S. Burroughs: A benti macska és az ikonikus életút
Részegen és feltehetően kábítószer hatása alatt lelőtte a feleségét, de megúszta, a drogfüggősége végigkísérte az egész életét, a beatnemzedék egyik legjelentősebb posztmodern alkotójává vált. Számos kortársa szerint zseni volt, már életében kultikus rajongás övezte, és nem mellékesen odavolt a macskákért. Nemrégiben magyarul is megjelent William S. Burroughs amerikai író A benti macska című könyve.
William S. Burroughs (1914–1997) nem éppen az a fazon, akiből manapság ünnepelt alkotó lehetne, bár visszatekintve az életére, már az is meglepő, hogy egyáltalán azzá válhatott. Mint ahogy az is meglepő, hogy a jelenkor morális ítészei még nem ásták el jó mélyre életművét és emlékét. Nem volt ugyanis mintapolgár, vad, megbotránkoztató és öntörvényű életet élt, nem egyszer meggyűlt a baja a hatóságokkal, persze ezt csak magának köszönhette.
A mélyből merített
Burroughs egyike volt az amerikai beatnemzedék nagyjainak, Jack Kerouac és Allen Ginsberg mellett. Utóbbinak sokat köszönhet Burroughs, mert írásra ösztönözte, segítette és nem egyszer kihúzta a gödörből. Burroughs egy gazdag amerikai családban született, szóval a lehetőségei adottak voltak ahhoz, hogy valamire vigye és tisztes polgári életet éljen. Jó kezdésnek ígérkezett, hogy a Harvard Egyetemre járt, később akár lehetett volna belőle orvos is, ehelyett sokat utazgatott (például Európában), illetve elmerült az önpusztításban és a homoszexuális szubkultúrában. Burroughs kétszer volt házas, de már pubertás kora óta tisztában volt homoszexualitásával. A beatnemzedék ikonjaira egyébként jellemző volt a biszexualitás.
Burroughs egész életét meghatározták a kábítószerek, heroinfüggő volt, de egyéb drogokat sem vetett meg. Két legismertebb könyvéhez is saját kábítószerélményeiből merített. Első regénye, a Narkós 1953-ban jelent meg, majd 1959-ben a Meztelen ebéd, amely meghozta számára a világsikert. A Meztelen ebéd egy ideig tiltott mű volt az Egyesült Államokban, és később is csak mindenféle tiltakozásokat övezve sikerült kiadni. Allen Ginsberg is hozzájárult ahhoz, hogy végül megjelenhetett. Azonos címmel 1991-ben film készült David Cronenberg rendezésében a könyvből.
Burroughs, állítása szerint azután fordult igazán az írás felé, hogy 1951-ben mexikói tartózkodása alatt részegen és feltehetően kábítószer hatása alatt fejbe lőtte feleségét, Joan Vollmert. A tragédia mély nyomott hagyott Burroughsban. A nő azonnal meghalt, ennek ellenére Burroughs mégsem egy mexikói börtönben töltötte a következő évtizedeket. Szépen visszatért az Egyesült Államokba, és csak távollétében ítélték el emberölésért, mindössze két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Vélhetően tehetős családja közbenjárásának köszönhette az enyhe ítéletet. Az írás mellett később festeni kezdett, a 80-as években fejlesztette ki saját technikáját.
Ikon volt, és ma is az
Életviteléhez képest Burroughs nagyon szép kort élt meg, 83 évesen távozott a földi világból. Már életében körülrajongott kultikus figurává vált. Bírálta a fogyasztói társadalmat, ostorozta a képmutató amerikai életet, aggódott az emberiség önpusztító létezése miatt, előre látta a technológia fejlődésének veszélyeit a civilizációra nézve, erősen érdeklődött a mágia és az okkultizmus iránt. Hatással volt a popkultúrára, az irodalomra és a zenére. Manapság is rengeteg Burroughs-idézet és kép található az íróról a közösségi médiában.
Az 1980-as években a kansasi kisvárosba, Lawrence-be költözött egy kis tornácos farmerházba, ahol aztán több kóbormacskát is befogadott, és elkötelezett macskaimádóvá vált. Először 1986-ban jelent meg csupán 133 példányban – majd 1992-ben tömegkiadásban is – a The Cat Inside. A A benti macska című könyvecskéje, amely Burroughs afféle személyes „macskanaplója”. Félreérthetetlenül az ember pusztításra való hajlama miatti aggodalma és megvetése is visszaköszön az oldalakról.
A macskák különleges helyet foglalnak el az irodalomban, számos író tart, tartott macskát vagy macskákat. A macskák felbukkanása az irodalmi művekben gyakran bír titokzatos vagy misztikus jelentéssel. Egy ponton az idős Burroughs maga fedi fel könyvecskéje esszenciáját a macskákkal kapcsolatban:
Ez a macskás könyv egy allegória, amelyben a szerző múltja egy macskák által előadott színjátékban elevenedik meg. Nem mintha a macskák bábok lennének. Távolról sem. Élő, lélegző teremtmények, és amikor bármilyen más élőlénnyel kapcsolatba kerülünk, az szomorú: mert látjuk a korlátokat, a fájdalmat, a félelmet és az elmúlást. Ezt jelenti a kapcsolat. Ezt látom, amikor megérintek egy macskát, és azon kapom magam, hogy könnyek csorognak az arcomon.
Burroughs kifejezetten szelídebb arcát mutatja A benti macskában, amely olvasmányos, könnyed, olykor humoros, olykor szomorkás, de szerethető kis könyvecske, töprengések laza láncolata, nem csak macskabarátoknak.
William S. Burroughs: A benti macska
Jaffa Kiadó 2024
Fordította: Illés Róbert
127 oldal
