Schilling Árpád új előadása: A béke szigete

Schilling Árpád, aki hosszú idő után rendezett ismét Magyarországon, új színházi előadásával tér vissza, amely a NER vágyott országát és Magyarország EU-ból való kilépését feszegeti. A A béke szigete című darab egy rehabilitációs és integrációs központ nyílt napján kalauzolja végig a nézőket 2034-ben, amikor az ország már hét éve elhagyta az Európai Uniót.

Az előadás nem a jövőről, hanem a jelenről szól, és a nézők egy olyan Magyarországot láthatnak, ahol a vezetők a NER-hez hasonlóan működnek. Schilling Árpád korábbi műveihez képest, mint a Feketeország vagy a Lúzer, ez az előadás szubtilisabb, áttételes eszközökkel dolgozik, és kerüli a direkt kritikát. A darabban a valóság lassan bontakozik ki a beszédből, és a nézőknek figyelniük kell minden apró jelre, hogy észrevegyék a kritikát.

A CEU Nádor utcai épületében játszódó előadás a helyszínén keresztül is üzenetet közvetít, hiszen a fiktív intézet honlapján is utalás történik arra, hogy a NER hogyan üldözte el az egyetemet az országból. Az előadás azt mutatja be, hogyan válhat egy társadalom észrevétlenül pokoli hellyé, ahol a békét erőszakkal lehet elérni.

Az előadásban a nézők csak bizonyos jeleneteket láthatnak, mivel csoportokra osztva csak két foglalkozáson vehetnek részt a négyből, ami gyengítheti a mondanivaló erejét. Az előadás négy napig volt látható, és a szervezők nem tervezték, hogy a nézők minden jelenetet megnézzenek. Schilling Árpád szerint, ha egy társadalom elfogadja a kirekesztést, az erőszakot és a harcot, akkor mindegy, ki vezeti az országot, mert a gyűlölet fogja irányítani.