Kutyák: Az ember örök hűséges társai

Tizenkétezer éve osztozunk életünkön a kutyákkal, akik a legrégebbi ismert kutyacsontok tanúsága szerint már ekkor is velünk voltak. Az idő során olyan jelzőket kapcsoltunk hozzájuk, mint a hűség és az, hogy az ember legjobb barátai.

A kutyák és emberek kapcsolata azonban nem mindig egyértelmű. Gyakran használunk olyan kifejezéseket, mint "Mit ugatsz nekem?" vagy "Kiebrudallak innen, te kivert kutya!", amelyek nem feltétlenül tükrözik a kölcsönös barátságot. Az emberi-kutya kapcsolat bizonytalanságát számos szólás is tükrözi, mint például "Bizonytalan, mint a kutya vacsorája" vagy "Egyik kutya, másik eb".

Ennek ellenére a kutyák generációkon keresztül hűségesek maradnak az emberekhez, és gyakran úgy tekintenek gazdáikra, mint istenükre. Képesek kitalálni gondolatainkat és kedvünkre tenni, még akkor is, ha nem kapnak érte viszonzást. Az emberi figyelmetlenség ellenére a kutyák hajlandóak életüket adni gazdáikért.

A hős kutyákról azonban ritkán esik szó a mesékben vagy szólásokban. Inkább az irigyekről, a sántákról és az ebek harmincadjáról maradtak fenn mondások, valamint arról, hogy "ebül szerzett jószág ebül vész el".

Végül is, lehet, hogy a kutyákat nem érdekli az emberi vélemény, de egy biztató hír mégis van számukra: "kutyából nem lesz szalonna".