A nyugdíjasok nehéz helyzete Kínában

Az évtizedek óta tartó egykepolitika következményeként Kína idősödő lakossága számára a nyugdíjazás komoly kihívásokat jelent, és sokan kénytelenek tovább dolgozni, mivel a nyugdíjrendszer nem biztosít elegendő támogatást.

A 67 éves Hu Dehszi és felesége, akik korábban házi készítésű zsemléket árultak Hszian város utcáin, most Peking szélén élnek, ahol hajnali 4-kor kelnek, hogy csomagolt ebédet készítsenek, majd több mint egy órát ingáznak egy belvárosi bevásárlóközpontba, ahol takarítóként dolgoznak 13 órás műszakokban, havi 4000 jüan (200 ezer forint) keresettel. A következő 10 évben Kínában nyugdíjkorhatárt elérő 100 millió vidéki ingázó számára az alternatíva az, hogy visszatérnek falujukba, és egy pici háztáji gazdaságból, valamint havi 123 jüan (6150 forint) nyugdíjból éldegélnek.

A Reuters interjúi alapján a társadalombiztosítási rendszer alkalmatlan a demográfiai válság orvosolására, és Peking inkább toldozza-foltozza a rendszert, mintsem átalakítaná. Fuxian Yi, a Wisconsin-Madison Egyetem demográfusa szerint az idősek Kínában hosszú és nyomorúságos életet fognak élni. A vidéki alapnyugdíjból élő migránsok a Világbank által meghatározott napi 3,65 dolláros szegénységi küszöb alatt maradnának, bár sokan kiegészítik jövedelmüket más munkákkal.

A legfrissebb statisztikák szerint 2022-ben a kínai munkavállalók 12,8 százaléka lesz 60 évnél idősebb, és az elkövetkező évtizedben 300 millióval több kínai éri el a 60. életévét. A nyugdíjak Kínában a hukou rendszeren alapulnak, ami hatalmas különbségeket szül a jövedelmek és a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén. Márciusban a minimálnyugdíjat 20 jüannal, havi 123 jüanra emelték, ami 170 millió embert érint.

A Kínai Társadalomtudományi Akadémia (CASS) becslése szerint a nyugdíjrendszer 2035-re kifogy a pénzből. Más országok a nyugdíjkorhatár emelésével próbálják optimalizálni a nyugdíjak finanszírozását, Kínában azonban a nyugdíjkorhatár a világ egyik legalacsonyabbja, és Peking csak fokozatosan tervezi annak emelését.

A CASS felmérései szerint a városi dolgozók egészségügyi finanszírozásának szintje négyszerese a vidéki hukouval rendelkezőkénél. A 60 évnél idősebb vidéki lakosok több mint 16 százaléka „egészségtelen”, míg a városokban ez az arány csak 9,9 százalék. A gyerekektől hagyományosan elvárt idősek támogatása ma már nehezen kivitelezhető, különösen azért, mert a következő évtizedben nyugdíjba vonulók többségének csak egy gyermeke van az egykepolitika miatt, és a magas ifjúsági munkanélküliség csak súlyosbítja a helyzetet.