Gróf Teleki László tragédiája

Gróf Teleki László, az 1849-es szabadságharc utáni emigráció egyik meghatározó alakja, 1861. május 7-én vetett véget életének. A politikai küzdelmek és lelki megpróbáltatások sújtotta államférfi holttestét másnap reggel találták meg.

A forradalmi politikus életpályája

Teleki 1811-ben született, és tanulmányai után Nyugat-Európát járta be. Politikai pályafutását 1837-ben kezdte, amikor is Fogaras vármegye követeként vett részt az erdélyi országgyűlésen. Kossuth és Wesselényi bebörtönzése ellen szólalt fel, és az ortodox felekezet egyenjogúsításáért is kiállt.

1844-től a Védegylet alelnöke, majd az Ellenzéki Kör elnöke lett, ahol a reformokat, köztük a népképviseleti országgyűlés és a felelős magyar minisztérium létrehozását sürgette. Az 1848-as forradalom után azonban ellenzékbe vonult, és kritizálta a Batthyány-kormány politikáját. Párizsban nagykövetként tevékenykedett, de nem tudott támogatást szerezni a szabadságharcnak, viszont az európai közvéleményt sikerült tájékoztatnia a magyar ügyekről.

Az emigráció és a tragikus vég

Teleki halálra ítéltetett, így csak 1861-ben tért vissza Magyarországra, ahol az újra megalakuló országgyűlésben folytatta a harcot a '48-as eszmékért. Ferenc József királyt elvi alapon sem fogadta el, ami radikális álláspontját erősítette. Párttársai azonban a kompromisszumos politikát részesítették előnyben, ami vélhetően hozzájárult Teleki mentális állapotának romlásához.

Az első országgyűlési vita előtti napon, 1861. május 7-én éjjel, Teleki László főbe lőtte magát. Tisza Kálmán aznap este hosszú időt töltött a Teleki-család palotájában, és felmerül a gyanú, hogy a köztük esetlegesen lezajlott vita is közrejátszhatott a gróf öngyilkosságában.

: Rubicon