Úgy mutatták be a világhírű könyvet, ahogy még sohase láttuk

Igencsak elkerekedett a szeme a jelenleg is zajló MITEM (Madách Nemzetközi Színházi Találkozó) nézői közül annak, aki nem volt képben az Anne Frank naplója című előadást illetően, és azt sem olvasta el figyelmesen, hogy a darabot a Kassai Nemzeti Színház balett-társulata adja elő a budapesti Nemzeti Színházban.

Anne Frank történetét szinte mindenki ismeri, naplóját olvastuk, láthattuk őt dokumentumfilmekben, sorozatokban, és Amszterdamban a múzeumban is megtekinthető az a rejtekhely, ahol a kamaszlány kilencedmagával bujkált. A zsidó származású német lány családja Hitler hatalomra jutása után költözött Hollandiába, de a németek 1940-ben megszállták az országot. Amikor 1942 nyarán Anne nővére, Margot behívót kapott, apjuk, Otto Frank tudta, hogy ez deportálást jelent, ezért elrejtőztek a cége hátsó épületében. Két évig rejtőzködtek, de 1944. augusztus 4-én a Gestapo rájuk talált, és elhurcolták őket. Anne és Margot tífuszban halt meg Bergen-Belsenben, anyjukat Auschwitzban ölték meg. A családból egyedül Otto Frank élte túl a háborút, ő adta ki később Anne Frank naplóját.

Az előadásban Anne félelmeit, reményeit és tapasztalatait a balett-társulat táncolja el, és az előadás után az az érzésünk támad, hogy ennél őszintébben és hitelesebben nem is lehetne mindezt visszaadni.

Az iskolás Anne és Margot életét az előadás elején mutatják be, ahol az iskolai egyenruhában kergetőző lányok életörömét egyenruhások vetik véget, amikor különböző ruhákat dobálnak eléjük, amiket fel kell venniük, és csak ekkor vesszük észre a mellkasukra varrt sárga csillagot.

A színpadon egy vasszerkezet és egy henger alakú kéményszerűség jelképezi a rejtekhelyet, ahol kilenc ember zsúfolódik be. A szerkezet az idő előrehaladtával összemegy, jelképezve a körülöttük szoruló hurkot és a testi-lelki megtöretés folyamatát. A házat folyamatosan figyelik az egyenruhás nácik, reflektorokat irányítanak rá, és megjelennek a halál angyalai is.

A táncosok anélkül mesélik el a történetet, hogy szöveg szükséges lenne hozzá. Az elhurcolástól rettegő, a durvaságoknak kitett emberek szenvedését hitelesen mutatják be, amikor az egymásba kapaszkodó családtagokat szétszakítják, földre lökik, megalázzák.

A rejtekhelyen az életöröm is megjelenik, Anne születésnapján, bát micva ünnepségén ugyanaz a jiddis népdal szólal meg, mint amire még a szabad életben táncoltak. Anne naplóját és a képzeletbeli barátnőt, Kittyt egy táncművész jeleníti meg, a napló borítójához hasonló piros-fekete kockás ruhában.

A magyar párhuzamként említett Sóvirág – avagy A létezés eufóriája című előadásban Fahidi Éva és Szabó Réka egy kislány vágyait és emlékeit jelenítette meg, amelyből film is készült.

Az idei MITEM programjából több előadásról is írtunk kritikát, többek között a Sirály, A lovakat lelövik, ugye?, a Mítikasz-csúcs (Az Olümposz tetején) és az Anna Karenina című darabokról.