A tamási gyilkosság és a megelőző távoltartás problémái
Márciusban egy tamási nőt, Máriát volt férje ölte meg 14 késszúrással, miután négy év börtönbüntetését töltötte a nő korábbi bántalmazása és megölésével való fenyegetőzése miatt. A nő a férfi szabadulása előtt megelőző távoltartást kért, de a Szekszárdi Járásbíróság elutasította a kérelmét, annak ellenére, hogy az ügyészség is támogatta a távoltartás elrendelését.
Négy évvel ezelőtt, 2020 februárban vették először őrizetbe Mária volt férjét, aki fenyegetésekkel és bántalmazással terrorizálta volt feleségét és annak új párját. A rendőrség házkutatáskor éles fegyvert is talált nála, amiért letartóztatásra és börtönbüntetésre ítélték.
A Tamási Járási Ügyészség a megelőző távoltartás iránti kérelmet támogatta, mivel a korábbi büntetőügyben szerzett tapasztalatok alapján a nő élete veszélyben lehetett. Ezzel szemben a Szekszárdi Járásbíróság Kovács Ildikó bírája a férfi börtönben tanúsított magatartását és a büntetés-végrehajtási intézet reintegrációs tisztjének tájékoztatását vette figyelembe, amely szerint a férfi nem tervezett agresszív cselekményt a szabadulása után.
Renner Erika, aki maga is áldozata volt egy súlyos bántalmazásnak, a 444-nek nyilatkozva kritizálta az igazságszolgáltatás rendszerét, ami szerinte cserben hagyja az áldozatokat és lehetővé teszi az elkövetők számára, hogy befejezzék a bűncselekményt.
A Patent Egyesület jogászai, Spronz Júlia és Péterfi Vera szerint a megelőző távoltartás intézménye több problémát is rejt. Spronz Júlia kiemelte, hogy a családjogi bírók előítéletesek lehetnek és nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel a tényállás feltárására, míg Péterfi Vera szerint a hatóságok gyakran zöld utat adnak az elkövetőknek.
A megelőző távoltartás intézménye abban különbözik a kényszerintézkedésként alkalmazott távoltartástól, hogy az utóbbihoz büntetőeljárás szükséges, míg az előbbihez nem. A rendőrség 72 órára rendelheti el az ideiglenes megelőző távoltartást, a bíróság pedig 60 napra, de a gyakorlat azt mutatja, hogy az áldozatoknak nehéz bizonyítaniuk a veszélyt.
Spronz Júlia szerint a bíróságokon magas az elutasítási arány, és még ha meg is adják a távoltartást, gyakran megalázó megjegyzéseket tesznek az áldozatoknak. Péterfi Vera hozzátette, hogy a távoltartás megszegése esetén sem lépnek fel hatékonyan a hatóságok.
A megelőző távoltartás problémáinak megoldása attitűdbeli változást igényel, a bírók képzését és az áldozatoknak való hitelesítést. Renner Erika szerint az áldozatok láthatóvá tétele és az áldozatvédelmi törvénycsomag kidolgozása is fontos lépés lenne.
