A tiszavirágzás még várat magára
A közelmúltban terjedt el a hír, hogy a tiszavirágzás idén jóval korábban kezdődött, azonban ez csupán egy félreértésen alapul. A Tisza ikonikus természeti jelensége, a tiszavirágok tömeges rajzása még nem indult meg, és a nyár elejéig nem is várható.
A tiszavirágzásra jellemző, hogy a rovarok milliós nagyságrendben emelkednek a víz fölé, a levegőben párosodnak, majd lerakják petéiket és rövid időn belül elpusztulnak. Azonban a mostani félreértést egy másik kérészfaj, az elevenszülő kérész (Cloeon dipterum) nőstényeinek megjelenése okozta, amelyek már most is láthatóak, és a hímek turbánszemükkel kutatják őket az esti égbolton.
Dr. Kriska György, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadójától és az ELTE TTK Biológiai Intézet docensétől megtudtuk, hogy a Tisza még nem kezdett virágzásba.
Az elevenszülő kérész Európa-szerte elterjedt, és állóvízben is képes kifejlődni, ellentétben a tiszavirágokkal, amelyek csak folyóvizekben élnek. Az elevenszülő kérészek évente négy reprodukciós csúcsot produkálnak április végétől október elejéig.
A tiszavirágok és az elevenszülő kérészek közötti alaktani különbségek jelentősek. Míg a tiszavirágok testhossza elérheti a négy centimétert, az elevenszülő kérészek még az egy centimétert is alig haladják meg. A tiszavirágok estefelé repülnek fel, és a párzás, peterakás után a hímek és nőstények rövid időn belül elpusztulnak. Az elevenszülő kérész nőstényei viszont párzás után a parton rejtőznek el, és csak 10–14 nap múlva rakják le petéiket.
A tiszavirágzás kezdetét nem befolyásolja a korai felmelegedés, és a rajzást pontosan mi indítja el, arra célzott kutatások nincsenek.
Magyarországon közel 100 kérészfaj él, de csak a tiszavirág és a dunavirág produkál több milliós rajzást. A tiszavirágok lárvái három évig fejlődnek a folyó agyagpadjaiban, és a szárnyas rovarok minden évben június közepétől július közepéig emelkednek a levegőbe.
A dunavirág rajzásának kezdeti időpontja változó, és gyaníthatóan a lárvafejlődés alatti vízállás viszonyokkal van összefüggésben. A lárvák számára a táplálékot a meder alján növő algák jelentik, amelyek tömege a fényviszonyoktól függ, és alacsonyabb vízállásnál több fény jut a fenékre.
