Azahriah meglepetésalbuma: kevés újdonság, de több kormánykritika

Azahriah, a magyar szupersztár, aki a Puskás Arénában is telt házat produkált, most egy váratlan albummal jelentkezett. A Skatulya I című lemez összesen hét számot tartalmaz, köztük a már ismert cipoe és mariana.árok dalokat, utóbbi egy lelassított verzióban is hallható. Az album zeneileg nem hoz sok újdonságot, de a dalszövegekben érezhetően több a kormánykritikus megjegyzés.

Az elmúlt fél évben Azahriah számos eseményen vett részt, többek között a kegyelmi botrány utáni tüntetésen is, ami kormánymédiai reakciót váltott ki. Az előadó vacsorázott David Pressman amerikai nagykövettel, és mesterséges intelligenciával készült kamudal is fűződik a nevéhez. A Sziget Fesztiválon kiemelt sávot kapott, és meghívást az osztrák Nova Rock fesztiválra is, továbbá film készül róla.

A Skatulya I lemeze a megszokott Azahriah-stílust követi, ahol a művész saját szabályai szerint játszik, figyelmen kívül hagyva a hazai ipari trendeket. A lemez megjelenése meglepetésszerű volt, és minden dalhoz klip vagy vizuál is társul.

A lemez zeneileg nem tartogat sok meglepetést, a dalok kevésbé változatosak, mint Azahriah korábbi munkáiban. A cipoe dalban például három alapváltás is helyet kapott, és a viadal című szám után egy trapbe átcsapó rész is hallható.

Az albumon minden zenei stílus megtalálható, a reggae-től az afrobeat-en át a rapig és éneklésig négy különböző nyelven. Meglepő fordulatként egy metáldal is helyet kapott, a tartarosz, amely a System of a Down óta a legjobb dalnak számít ebben a műfajban. A dalban német nyelvű sorok is előfordulnak, ami talán a Nova Rock fesztiválra való kacsintásnak tekinthető.

A dalszövegek a társadalomkritikát és az önreflexiót ötvözik Azahriah hajlítgatott hangján. A cipoe és a tartarosz dalokban a kormánykritikus megjegyzések kiemelkedően jelen vannak.

Az album összességében Azahriah karrierjének esszenciáját tükrözi, bár kevés újdonságot és fordulatot tartalmaz. A tartarosz kivételével az anyag kiszámíthatónak tűnhet, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a hazai popszakma jelentős része valószínűleg nagyra értékelné ezt a lemezt.